Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2014.02.01. - 2015. 03. 01.- Térképező tanfolyam

2015.03.24

 

 BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ

 

Esemény:       Térképező tanfolyam

Helyszín, időpont:     2014. februártól – kb június, júliusig, de tulajdonképpen napjainkig. Leginkább Mátyás-hegyi-barlang, újabban a Ferenc-hegyi-barlang, egyszer Mackó-barlang (Kis-kevélyi-barlang), Bátori-barlang, Baradla-barlang

Esemény jellege:       Térképezés műszerekkel, elméletben, gyakorlatban és mellette túrázás.

Az esemény célja:     Eleinte megismerkedni a térképezés elméletével, eszköztárával, majd gyakorlatban is elsajátítani az ismereteket, felkészíteni a résztvevőket egy térkép önálló elkészítésére.

Résztvevő PFBKE tagok:    Holl Balázs, Marton Ádám, Matuszka Fanni, Wágner Borbála, ritkábban: Gergely-Farnos Lilla, Szabó (Első) Eszter, Tarczi Zsófia, Gordos Erik (túrázó)      

Résztvevő külsős személyek:           Kádár Tünde, ELTE-s tanuló, aki szakdolgozata miatt jött; valamint alkalmanként akár csoportbeli akár külsős túrázni vágyók

Összefoglaló:

A térképezős tanfolyam életre hívásának legfőbb célja az volt, hogy a barlangi túrázás mellett egy hasznos és elismert tudásra is szert tudjanak tenni a jelentkezők. A térképezést a barlangászok általában egy lassú, pepecselős, fázós tevékenységnek tartják, mivel azonban az eredményeként keletkező térkép mindenki számára hasznos, így kelendő emberré válik az, aki a körülmények tolerálása mellett az elméleti tudásnak is birtokában van.

Viszont odáig eljutni egy hosszú és sok gyakorlást igénylő folyamat, amiben gyakran munka közben merülnek fel újabb és újabb problémák, akár a manapság használt modern eszközökkel (lemerül az aksi, nem működik a bluetooth) akár a természet által elénk állított lehetetlen formájú, kacskaringós, szűk, sajtszerű vagy omladékos járatok személyében.

A kezdeményezés fő mozgatórugója, Holl Balázs, több évtizedes tapasztalatával, véget nem érő türelmével, lelkesedésével és elhivatottságával olyan oktatója volt (és még mai napig is az) a tanfolyamnak; aki amellett, hogy követendő példát mutat, bármilyen problémára talál megoldást, ha kell tízszer elmagyarázza ugyanazt, sőt elmagyaráz bármit az információk kifogyhatatlan forrásaként; ezek mellet szórakoztató és eseménydús túrákat vezet, amiken ha egyszer részt vesz az ember, legközelebb is akar majd jönni.

A tanfolyam főként gyakorlati „órákból” állt, azaz a Matyiba mentünk „Csütyi” vagy „Petyi” túrákat (attól függően, hogy csütörtökön, vagy pénteken volt), de szerdánként a klubban elméleti előadások is voltak, amiket Balázs később PDF formában is elküldött. Persze a gyakorlati túra sem feltétlen jelentett műszeres mérést, volt, hogy egy korábbi mérés folytatásakor felmerülő problémákon addig-addig gondolkodtunk, míg majdnem el is telt a túra ideje, de akadt olyan is, hogy csak bejártuk a térkép szerint ismert részeket, keresve olyan kisebb vagy azóta feltárt járatokat, amiket lehetne felmérni.

A tanfolyam tematikájáról részletesebben:

Az alapoknál kezdtük. Miután nagyjából összeállt a (többnyire állandó) tagok listája, a hagyományos mérési módszerekkel indítottunk. Az eszközök használatának elméleti megismerése után a Vinklitől a Névtelen folyosó felé madzaggal, mérőszalaggal, függőkompasszal és fokívvel, papírra jegyzőkönyvet készítettünk. Ez a módszer a ma használatos lézeres távolságmérőhöz képest (ami egy gombnyomásra mér távolságot, irány- és lejtszöget) nagyon lassúnak és eszközigényesnek tűnik, ami talán igaz is, de az élmény, amikor az ember óvatosan kiemeli a ládikából a fokívet, nehogy a damil elszakadjon, majd percekig mered a skálára, hogy vajon jól olvassa-e le a fokot, az egészen szórakoztató. Bár igazából csak tágas és tiszta helyen kényelmes.

Későbbi túrák során használtuk még a geológuskompaszt is, ami egy kicsi és kompakt eszköz, valamint a szintén kisméretű Suuntót, amelynek azonban a használata közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek első ránézésre ígérkezik. Roppant nehéz ugyanis irányban tartani, hogy pont a következő fix pontra mutasson, tudjon mozogni rajta a skála, meg legyen világítva, azaz le is lehessen olvasni, stb… Igaz, ezzel már talán szűkebb és kényelmetlenebb körülmények között is aránylag gyors mérést lehet végezni.

Következő lépésként – még mindig maradva a papírra történő térképezésnél – az Óriások-útjára feszítettük ki a poligonzsinórt, és rajztáblával, milliméterpapírral, mérőszalaggal, vonalzóval, szögmérővel, ceruzával (és jó esetben radírral) felszerelkezve rajzoltunk immár teljes alaprajzi térképet, a környezetünkben lévő nagyobb méretű köveket, jellemző formákat (és a rajtuk elhelyezkedő túratársakat) is belemérve. A rajzolás nehézkesen indult, mindenki egy kicsit bátortalanul rajzolta meg az első vonalakat, de pár óra elteltével már „Orrásó kutya”,„Órások kútja” és hasonló fantázianevekkel és ábrákkal kiegészült rajzok voltak a járatszelvény képe mellett. (Ezek letisztázása, összerakása és digitalizálása… ehem.. azóta is folyamatban van J )

Április – május környékén a már ismert DistoX + PDA műszerkombinációval folytattuk tovább a tanfolyamot, többször megfordultunk a Színház-teremben, a Művészbejáró, a Vadvizek-útja, a Laci-lépcső, a Hekus-kürtő, a Lapos-folyosó és Lapos-terem felé is. A gyakorlások során kalibrálás, fix pontok megkeresése, poligonrajzolás, és a járat jellemző alaprajzának felmérése (ún. „sündisznózás”) lett a bevett folyamat. A „sündisznózás” lényege, hogy a poligonpontokból az ember tulajdonképpen „körbelövi” a járat falát a Distóval, majd a PDA-n kirajzolódó vonalfelhő végpontjait felhasználva megrajzolja a mért körvonalat. Ezt a módszert használjuk leggyakrabban a mai napig is, viszonylagos gyorsasága és könnyű kezelhetősége miatt. Hátránya, hogy a járatkitöltést a sok vonal miatt nehéz utólag berajzolni, így pár alkalommal kifejezetten azt gyakoroltuk, hogy a poligonvonal után először a jellemző képződményeket, köveket, lejtést, omladékot, stb. rajzoljuk meg, hogy minél kevesebb méréssel minél részletesebb térképet kapjunk.

Matyin kívüli térképezős események:

Nem minden túra a Mátyás-hegyi- barlangban folyt, egy alkalommal a Bátori-barlangban voltunk (bár ott csak Balázs térképezett), egy hétvégi túra alkalmával a Baradlában is mértünk fel – és ezzel bizonyítottuk egy régi ábra hitelességét, valamint május 31-én, egy szombati napon a Pilis-hegységben lévő Csobánkához közeli Mackó-barlangot látogattuk meg, hogy immár élesben gyakoroljuk az eddig tanultakat. A barlang kényelmes és impozáns bejárattal rendelkezik, belül pedig pont elég rövid ahhoz, hogy egy pár óra alatt fel lehessen mérni. Közben turisták, sőt egy szülinapos csoport is megjelent, igaz sisakok nélkül, 1–2 db zseblámpával (amiből egyébként egyet sikeresen ott is hagytak), ennek ellenére sötétedésre nagyjából végeztünk is. Készült alaprajz, de egy nagyméretű keresztszelvényt is felvettünk a bejárati teremen. A térkép digitalizálása Marton Ádám keze munkája.

Nyári táborok:

Június – július során már csak gyakorló túrák voltak, azaz felkészítők arra az esetre, ha egy nyári táborban valaki segítség (azaz Balázs vagy Ádám) nélkül készülne térképezni.

Erre végül Boszniában, a Vjetrenyica barlangban és Montenegró több barlangjában (Megint Péntek, Lahner, Hideglelős) is sor került, ezzel is bizonyítva, hogy a tanfolyam nem volt hiábavaló. Ilyen irányú tevékenységünket idén nyáron is legalább ennyire folytatni szeretnénk.

2014 ősz/tél:

Tavaly ősszel új célpontként felmerült, hogy egy másik népszerű barlangban is térképezhetnénk, így azóta kéthetente pénteken vagy csütörtökön „Perenc” és „Csürenc” túrákra járunk, ami olyan nagy népszerűségnek örvend, hogy már várólistát is létre kellett hozni. Ezeken a túrákon a társaság nagy része túrázik, akik pedig térképezni szeretnének, egy-egy a térképen még nem szereplő járatrészig mennek, azt felrajzolják, majd egy közös találkozópontnál (általában az Elefánt) ismét összegyűlik a csapat és eldöntjük, hogy merre tovább a hátralévő időben.

Vége, de mégsem:

Úgy gondolom, hogy bár a tanfolyamnak nem volt hivatalos lezárása, de az elsődleges tanulási folyamat már véget ért, és innentől lehetőség van új emberekkel is megismertetni immár nem becsatlakozóként, hanem az elejétől. Aki pedig a mérés folyamatát többé-kevésbé már elsajátította, annak a térkép fizikai, azaz digitális életre hívásán kell még dolgoznia, hogy ne egy újabb fel nem dolgozott számokkal teli táblázat vagy sáros papírra készült ceruzarajz maradjon az eltöltött sok óra eredményeként, hanem egy térkép, ami alkalmas arra, hogy akár a csoport, akár az egész barlangász közösség használhassa.

 

Fotók:

dscn0883.jpg

dscn0885.jpg

dscn1064.jpg

dscn1151.jpg

jegyzk001.jpg

jegyzk002.jpg

matyi_laposf.jpg

rajz003.jpg

rajz005.jpg