Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2014.05.01.-04. Túra, Kopana Glavica, Miroc, Szerbia

2014.05.10



BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ



Esemény: Túra a Szerb-érchegységben

 

Helyszín, időpont: 2014. május 1-4., Kopana Glavica, Miroc, Szerbia

 

Esemény jellege: barlangi túra, felszíni túra

 

Az esemény célja: A csapat által eddig még ismeretlen Miroc-hegység barlangjaiban való túra, valamint a Vaskapu környékén felszíni kirándulás megtétele.

 

Bejárt barlangok: Suvi Ponor, Jama U Lanistu, Pecina Disina.
Kirándulás: Vratna-völgy, séta a Kazán-szoros partján

 

Résztvevő PFBKE tagok: Dizseri Barnabás, Egri László, Izápy Viktor, Tarczi Zsófia

 

Résztvevő külsős személyek: Farkas Andrea, Gergely Csaba, Gergely-Farnos Lilla, Kiss Marcell Zsolt, Kiss Borbála Mária, Kiss Levente, Köblös Gabriella, Kunisch Gyöngyvér, Kunisch Luca, Kunisch Márta, Kunisch Péter, Matuszka Fanni, Szűcs Gábor, Szűcs Botond, Tóth Ábris, Tóth Attila, Tóth Olivér

 

Összefoglaló:

Szerda este bepasszírozódtunk a klub előtt az autókba és leküzdöttük a hosszú hétvégét megelőző pesti gigadugót is. Valami teljesen fura módon nem az M3-as (Bükk, Alsó-hegy, Pádis) vagy M7-es (Kacna, Trieszt, Canin) felé vettük az irány, de még nem is Pécs felé, mintha Negróba mennénk: egyenesen délnek indultunk, az M5-ösön!

 

Hónapokkal ezelőtt elkezdődött már a levelezés a BEAC-osokkal, akik tavaly jártak itt és ajánlották a helyszínt, valamint a belgrádi ASAK klub vezetőjével, Nikolával, de bizonyos infók birtokába még így is csak az utolsó pillanatba (vagy egyáltalán nem… ) kerültünk. Az általános bizonytalanságot, hogy egy általunk tök ismeretlen helyre megyünk még tetézte a Szerbiában hetek óta tartó esőzések és kezdődő áradások híre. Így történt az, hogy Kecskemét környékén járva jött Nikolától egy email: óriási kint a víz a barlangokban, valószínű egyáltalán nem fogunk tudni majd túrázni, de legalább az utak járhatóak… Az első sokk után kiálltunk egy benzinkúton és megtanácskoztuk, hogy ha már elindultunk, akkor menjünk! Lesz, ami lesz… Cirka 2 órás röszkei várakozás után (Lacc majdnem idegösszeroppanást kapott) hajnal 4-re szerencsésen megérkeztünk Kopana Glavica lepukkant iskolájához. Máris találkoztunk szíves vendéglátóink közül 3 sráccal, akik pont ekkor értek vissza az egyik barlangból, amit az aznapi túrára szereltek be előre. Felcsillant a remény, mégis lesz lehetőség barlangba menni! Pár örömsör, sátorállítás, napfelkelte, megjönnek Kagyóék, fekvés reggel 6-kor, húúúúderosszleszezholnap/ma…

 

Mire összecihelődtünk, már mindenki elment a táborhelyről, aki kompetens lett volna, hogy akkor mi a helyzet a barlangokkal, hova tudunk menni, hova biztosan nem, mit ajánlanak felszíni kirándulásnak, térkép, beszerelési vázlatok, stb… Elég tanácstalanul tébláboltunk, mire megszületett a döntés: menjünk kirándulni! Jó késő volt már, dél elmúlt, mire nekiindultunk az 1 órás autóútnak, hogy megnézzük a Vratna-völgyet és a kőhidakat. A völgy bejáratában igazi balkáni vurstli fogadott minket: zenekar (magenta hajú énekesnővel…), sütögető és söröző emberek hada. A tömeg szépen eloszlott, amint egyre beljebb hatoltunk a völgyben. Sajnos a 3. kőkapuhoz már nem volt időnk elsétálni, de legalább van miért visszajönni később ide is! Visszatérve a táborhelyünkre pedig végre megismerkedtünk a szerbekkel, innentől esti zenélés, tábortűz volt a szokásos program.

 

Pénteken nagyon motiváltan vágtunk neki a napnak, a Buronov Ponort vettük célba, ami a környék egyik legkirályabb barlangjának hírében áll. Bebageltünk és a 3 fős beszerelő csapat Tibor (helyi legviccesebb arc) kíséretével elindult a helyszínre. Átautóztunk a hegyen, majd míg mi beöltöztünk, Tibor mondta, megnézi a töbörben a bejáratot. 10 perc múlva halálra válta arccal tért vissza: 10 centis a légrés! Mivel ez a barlang 400 méter kuszodával kezdődik, nem nagyon kell magyarázni, hogy gyorsan vissza is pattantunk a kocsiba, hogy akkor B terv, ne induljanak a többiek sem! Rövid tanácskozás és újrabagelés következett, majd a Suvi Ponor nevű barlang felé vettük az irányt, ahol előző nap a 3 fős szerb tanfolyamos bagázs is járt, tehát tuti nem lehetett gond a vízzel. Innentől minden problémamentesen ment, vendéglátóink megmutatták a bejáratot és indultunk is szerelni.

 

Az impozáns szádától mindannyian letettük a hajunkat, de a barlang további részei is kellőképp elnyerték tetszésünket! Mosott falak, tetaráták, döglött béka, kevés kötél…. Na, ennek sem értünk a végére, pedig volt még plusz cuccunk is, de egy 60-as kötéllel még így is kevesebb volt nálunk a kelleténél… Sebaj, senki sem csalódott, ide is vissza kell még jönni!  A túra végén előkerült egy üveg pálinka, megalapozandó az esti hangulatot. Jó nap volt, összerázódott a csapat! Este pedig a szerbekkel is alaposan összerázódtunk a tábortűz imbolygó fényénél.

 

Szombaton biztosra mentünk, a szintén a közelben fekvő Jama U Lanistu barlang volt a következő célpont, míg a csapat egyik fele visszatért a Suvi Ponorba, hogy megnézze az alját és kiszereljen. A délelőtt magánéleti válságait szerencsésen átvészelte az egész társaság (amiért sosem tudok majd elég hálás lenni az összes résztvevőnek!!!) és leszálltunk a barlangba. Mivel úgy készültünk, hogy nem oszlik majd ketté a társaság cucca, igencsak szűkében voltunk a vasaknak, tehát próbáltunk sportosan, de azért biztonságosan szerelni. Ez is szuper kis (-272 m !) barlang, meanderes, mosott aknás, sok csonttal és egy izgalmas kis kuszoda résszel. Itt addig mentünk, amíg a nitt fülek el nem fogytak… Egy 30-as vízeséses akna tetejéig jutottunk, ami után már az igazán elázós részek következtek volna. Dejavu érzés: nem állunk az utolsó akna talpán… Sebaj, majd jövünk még ide! 

 

A kijáratban pont összetalálkoztunk Kagyóékkal, ők végül Laccal és Barnival hármasban lementek ide is. Az előző barlangból kiszerelt cuccból vittek még magukkal valamennyit, így tovább jutottak nálunk – ismét… Ezután a társaság megint osztódott: öten még célba vettünk egy közeli talpas barlangot, amiről azt mondták a helyiek, nagyon szép - a többiek pedig táboréletet éltek. Nagyon kalandosra sikeredett a Pecina Disina (mi csak Kamillának hívtuk) barlang megtekintése! Este kilenckor, tök sötétben, a felhőszakadás közepén, mellig érő csalánban gázoltunk egy szűk patakmederben az Isten háta mögött, valahol Szerbiában… Fannival és Andival nagyon lelkesek voltunk, így a magába forduló Csabát és a folyton vénemberként morgó Viktort csak sikerült elmotiválni a barlanghoz. Megérte!

 

Felkaptattunk a forrásszájhoz és a felfedezés örömétől ittas gyermeki lendülettel vetettük bele magunkat a barlangba, mondhatni gondolkodás nélkül. Ledobáltuk a hátizsákokat és úgy, ahogy voltunk, mindenki indult, amerre látott! Olyan volt, mintha a Béke összement volna és egy mini ékszerdobozzá változott, ami csak a mi játszóterünk! Végül találtunk egy csodás cseppkőhangszert is, amin legalább negyed órát játszottak a fiúk. Kezdett későre járni, így miután csendesedett kicsit az eső, visszaindultunk a táborba. A szerbek aggódva fogadtak minket, hogy elég késő van, hol vannak a többiek, mert még Laccék sem értek vissza. Mi nem aggódtunk értük, de ¾ 12-kor azért már mi is pont indultunk volna, hogy mivanmáááár, mikor megjelentek csurom vizesen, sárosan, röhögve: elakadtak a kocsival és flaschenzuggal húzták fel a Suzukit a dombon… Az igen emlékezetes este további részéből pedig már csak annyi fog megmaradni évekkel később is, hogy rég nevettünk ekkorákat!

 

Másnap (szó szerint…) iparkodva próbáltunk mindent összepakolni, leleltárazni. Szerb vendéglátóink türelemmel végigvárták ezt a folyamatot, nagyon kedvesek voltak, csak szuperlatívuszokban tudok megemlékezni róluk! A 2 magyar kisbusz Belgrád felé indult haza, míg a 2 kocsival végigautókáztunk a Duna mentén a Vaskapuhoz, pár kávé és burek elfogyasztása után pedig át is keltünk az erőművön és Románián át indultunk haza. Nagyon szép volt ez az út, gyönyörű tájakon vezetett végig és egyáltalán nem volt hosszabb, az útdíj még kevesebb is, szóval megfontolandó legközelebb erre jönni. Mert ez nem is kérdés: lesz legközelebb! Gyönyörű a vidék, a barlangok szuperek, az emberek kedvesek, mi meg még keveset láttunk  Tehát mi tarthat minket vissza?!?!? Ez még csak a felderítő túra volt, legközelebb megnézzük az utolsó aknatalpakat is!

 

tzs

Fotók:

https://plus.google.com/photos/108322269326883125617/albums/6020749058123111745?authkey=CIH5u9ah7NmNaA

https://plus.google.com/photos/108322269326883125617/albums/6020749530310677601?authkey=CNHYr5qp9N_iPQ

 

https://plus.google.com/photos/108322269326883125617/albums/6019636391581615105?authkey=CLT09PnU4KSQEg