Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2014.07. 03-06. Nyári expedíció előkésítése Kacna-jama, Szlovénia

2014.07.15

 BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ

 

Esemény: Kacna-jama: nyári expedíció előkészítése

Helyszín, időpont: Divaca, Szlovénia, 2014 július 03 – július 06.

Esemény jellege: barlangkutatás

Az esemény célja: Podjunska-jama vertikális kiépítése és bontás az ikerakna alján Kacna-jama, Artviz-szakasz térképezése, Vitkov-dihalnik bontása, hőmérséklet mérő loggerek begyűjtése

Résztvevő PFBKE tagok: Markó Gábor, Egri László, Bogsh Mihály, Gordos Erik, Szabó Liza Etelka

Résztvevő külsős személyek: Magyarok: Füzy Zoltán, Modor, Marosvári Róbert

Csehek: Tomas Roth, Tomas, Franci, Jenya, 

Szlovének: Mitja (1 fő)

Sebastian, Koczor, (+3 fő)

Összefoglaló: 

Az esemény előzményeiről és céljairól röviden: 

A szlovéniai Reka-folyó számos barlang keletkezésében és tágításában részt vett Divaca falu térségében. Bár a környék bővelkedik a változatos méretű aknabarlangokkal kevés olyan barlang van, amelyek ráfutnak a folyó jelenlegi szintjére. Pedig jelentőset lökne a Kacna kutatásban, ha egy új bejáratot találnánk a Kacna-jama jelenlegi végpontjához. Az egyik ilyen lehetőség a Podjunska-jama, amit még 2009-ben Pucz Ádámmal, Viktorral és Bobival (Borteleki Gáborral) jártuk be. A látogatás pozitív volt és további kutatásra érdemesnek tartottuk. Az akkori bejárás alkalmával érdekes hőmérsékleti anomáliára lettünk figyelmesek: 

voltak olyan szakaszok, ahol meleg volt a levegő és a légáramlás minimális volt, viszont voltak olyanok is, ahol hideg, sőt erős huzat is érzékelhető volt, mindezt pár tíz méteres távolságon belül. Idén tavasszal ismét lementünk körülnézni. A februári kiruccanás az extrémnek számító hófalak és havasesők miatt meghiúsult és a kirándulást márciusra halasztottuk. Ez utólag szerencsés fordulatnak bizonyult, mert a februári ítéletidőből származó olvadt hólé kimélyített egy kis járatot a nagy akna talpánál, ami már elég volt ahhoz, hogy átférjünk rajta és felfedeztünk egy, a nagy aknával párhuzamosan futó, kisebb függőleges iker aknát/kürtőt. 

Az új járatban volt egy ablak, ami mászásért kiáltott, és volt még egy lehetőség a törmeléken át lefelé. Muszáj volt mindkét lehetőséget tisztázni, aminek előfeltétele volt, hogy a vertikális kötélpályát rendesen kiépítsük. Korábban nagyon kellett vigyáznunk, hogy ne kotorjuk le az alattunk mászó társunk nyakába a lelökött híg trutyit. 

A barlangi klíma műszerekkel való érzékelése új eszközt adhat a kezünkbe, mert ilyennel még sohasem próbálkoztunk korábban. Úgyhogy az idén márciusi megmozdulásunk alkalmával letettünk három műszert a Kacnába, kettőt a felszínre, egyet a Vitkov dihalnikba és még egyet a Podjunskába. A júliusi akció egyik fő célja ezeknek a műszereknek az összegyűjtése volt. 

A sok különböző helyszínt és időpontot érintő tevékenységeink logisztikázása a megszokott ütemben történt, egészséges mértékű kaotizmussal megbolodítva. A beszámolót hárman készítettük (Váczi Ábel, Gordos Erik, Markó Gábor), hogy nagyobb rálátást biztosítsunk az amúgy elég intenzívre sikerült és egyben sikeres júliusi megmozdulásra. 

Mindenki kicsit más lát és tapasztal egy-egy ilyen túrán, még akkor is, ha bizonyos programokat közösen is éltünk át. 

Szerda és csütörtök Ábel szerint (2014 július 03-04.):

 

kocsikázás után. A sátorverést azonnal el kellet kezdenünk, mert az érkezésünk után öt perccel hatalmas zápor zúdult a nyakukba. Zolival kaptunk is rendesen belőle, mert kicsit lassan eszméltünk a hosszú út után. Nem sokkal utánunk megérkezett az első cseh autó is Tomás vezényletével. Lementük üdvözölni őket és megbeszélni a holnapi nap részleteit. 

Három fő célja volt az expedíciónak, így mi is 3 csoportra oszlottunk. Lacc, Erik és Zoli a Podjunska Jamát mentek beszerelni, Robi pedig a Vitkov Dihalnyik nevű barlangban bontott. Modorral, Böbbel és másik két cseh barlangásszal Janyikkal és Sebastiannal mi azt a feladatot kaptuk, hogy a Kacnában kell a Hojkerjeva dvorana nevű helyen bontanunk. Ennek a bontásnak azért örültem, mert tavaly Erikkel és Zolival itt bontottunk át egy agyagdugót, ami után egy új ötméteres szakasz következett, aminek a vége egy ígéretes szűkület vet véget. 

Másnap elindultunk le a Kacnába. Először a már jól ismert kétszázas aknán kellet leereszkedni és csörlő híján most magunknak kellet levinni az aznapi munkához szükséges szerszámokat és kaját. Az akna után elindultunk felkeresni a bontási helyet, ami még egy órás út volt. Amikor odaértünk először a csehek láttak munkához. A bontáshoz vezető folyosót egy helyen ki kellett tágítani, ehhez jól jött a fúró.  A járat vége egy agyaglefolyással végződött ahol a légrésen keresztül látni lehetett, hogy a járat folytatódik. Böbike nagyon lelkes volt és neki is állt az agyagot kitermelni, amit vödrökkel depóztunk ki egy szélesebb szakaszra. 3-4 órás munka után a szűkülete eléggé kitágítottuk ahhoz, hogy átférhessünk. Böbi ment át elsőnek nagy örömmel a hangjában mondta, hogy a járat 15 métert halad és egy kis tóval végződik, ami tele van különféle kis rákokkal. 

Tovább bontottunk és pár perces munka után Modor és én is átmentünk az új szakaszra. Modor észrevette, hogy a tóvégén egy szifon van, amit valószínűleg érdemes lenne leszívni. De a mai napba ennyi fért bele. Megkajáltunk és a csehek is visszatértek hozzánk. A cuccunkat összeszedtük és elindultunk kifelé. Körülbelül éjfélre értünk ki agyagosan fáradtan, de azzal a jó érzéssel, hogy megérte a munkánk a befektetett energiát.

Csütörtök Erik szerint (2014 július 04.):

A csütörtököt a Podjunška jamában töltöttem Laccal és Zolival. A kb. 100 m mély aknabarlang a Kačna jama bejáratától 7 km-re található légvonalban ÉNy-ra Žirje közelében. Kapcsolatot feltételezünk a Podjunška és a mélyben folyó Reka által kialakított barlangrendszer között, amelynek a Kačna is a része...

 

Megosztáso pályát épített a Lac. Igyekezett az új utat az esésvonalból elvezetni. A bejárati szakasznál a barlang töbör jellege miatt nagy mennyiségű lemosódott talaj és törmelék halmozódott fel, emiatt fokozottan kell ügyelni.

Ereszkedésünk azzal telt, hogy: a Lac építi az útvonalat; én és Zoli megpróbáltuk a bejárati szakaszon minden mozdíthatót lerugdosni; perceket ültünk az aknában egy-egy nittben, amíg a Lac alattunk tíz métereket lendült a kötélen... Az új út elkészülése után odalent alaposan szétnéztünk. Az akna meredek falait alul törmelék határolja. A törmelék tartalmaz: csontokat, szemetet, talajt, köveket, avart stb... Két irányba lehet lényegében menni: az egyik egy szűk átbújás, a másik egy 3-4 m magas felmászás... A szűk átbújás után egy 25-30 m-es kürtő alján találhatjuk magunkat. A kürtőben, odafent egy ablakot Zoli aszisztálásával Lac kimászott. Kötelet bent hagytuk másnapra. Ugyanebben a kürtőnek az aljában található egy bontási hely is, egyik oldalról 2-3 m magas omló törmelék fallal határolva. A fő akna aljában a másik irányba egy 3-4 m-es felmászás után egy kis párkány következik. Egy már meglévő nittben kötelet hagytunk és 7-8 m-es ereszkedéssel egy láthatóan még további 7-8 m-t lefelé tartó, szűk meanderező hasadék kezdetén találtuk magunkat. Ez embernek egyelőre még járhatatlan. (Huzat nincs, ezért vélhetően ez az irány nem perspektívikus. – M.G.). Az akna beszállásnál 2-3 régebbi nitt meghagyásával teljesen új, több 

Péntek Ábel szerint (2014 július 05.):

Másnap a Podjunska Jama nevű barlangba bontottam Modorral, Erikkel és Zolival. Az első meglepetés a bejárati aknánál várt minket egy hatalmas bagoly repült ki az akna egyik hasadékából. Modort majdnem le is kakilta. A 100 méteres akna alján volt a bontás egy elég veszélyes helyen ugyanis a bontási pontot az egyik oldalról egy 2-3 m magas törmelék fal alkotta. A csehek és Zoli ácsolatnak való fát hoztak le a barlangba, amíg mi hárman elkezdtük a bontást. A fal folyamatosan mállott, ezért elég lassan lehetett kitermelni a köves agyagot. 

A faanyag megérkezésével Franci berakta a fákat a falhoz, de ez sajnos nem tette sokkal biztonságosabbá a helyzetet. Szegény Modor így is kapott a nyakába egy két nagyobb követ. A huzatot lehetett érezni és a bontás folytatódott. Bontóhelynél egy idő után egy kis víz is felszínre bugyogott. Az ácsolatot még meg fogják rendesen építeni, mert minden remény szerint az akna összeköttetésben lehet a Kacna-jama-val. 

 

Péntek Gábor szerint (2014 július 05.):

Mihókkal együtt utazva csütörtök este értük el a Divaska-jama előtti tábort. Komoly barlangászat lehetett, hisz pár ember kivételével a tábor lakói már nyugovóra tértek.

A korai lefekvés egyébként mindegyik estére jellemző volt, ami eléggé elárulkodott arról, hogy itt bizony elég intenzív akciókat nyomtunk. Másnap (pénteken) Mihókkal, Laccal és a lelkes szlovén arccal, Mitja-val lementük az Artviz nevezetű helyre, ahonnan a folyó már tényleg csak egy köpésre volt. Itt múltkor Lacc kimászott egy helyet, hogy meg tudjon közelíteni egy galériát. Akkor két kicsi járatot találtak, amit fel kellett térképezni. A gond az volt, hogy a víz egy korább árvíz alkalmával nagyon magasra felvitte a kötelet, hogy aztán a folyó jól becsomózva belepaszírozza egy nehezen elérhető kis repedésbe, persze mindezt több 10 méteres magasságban. Ehhez újra be kellet szerelni azt a majom-hidat, amin keresztül a galériát Lacc eredetileg meghódította. Közben az idő elment és Mihókkal konstatáltuk, hogy az amúgy bőségesre tervezett főzős kajához csak a főző és a gázpalack hiányzik. Lacc sajtja és töpörtyűje életmentő volt ilyen körülmények között és mivel az éhség és a kalóriaigény nem ismer korlátokat egy idő után a száraz csuszatészta sem volt megvetendő. Az idő közben elszaladt és ezért csak a kötélpálya kiépítésére volt elég idő. Kifelé menet összegyűjtöttem a Kacnában lévő loggereket. De a térképezés miatt másnap nekem vissza kellett jönnöm ide.

Péntek Erik szerint (2014 július 05.):

Pénteken Ábel, Modor, Franci és én elsőnek ereszkedtünk le a Podjunškába, hogy elkezdjünk a bontást. Franci lemérte, hogy mekkora fadarabok kellenek a bontás falának biztosításához és felrádiózott, jópárat fényképezett is. Második körben érkezett le Zoli, Tomáš és Kocúr 2-2 db fadarabbal, amelyek nem sok hasznot hoztak aznap. A bontás oroszlánrészét Modor végezte. A csehek megnézték az előző nap kimászott ablakot és kiszedték a kötelet. Franci talált egy repeszgránátot a kötél közelében! Bontás közben egy erecskét sikerült érintenünk és folyamatosan, lassacskán csordogált a víz a bontás aljába onnantól kezdve. 

Szombat Ábel szerint (2014 július 06.):

Harmadik nap ismét a Kacnába indultam Sebastiannal és Janyikkal. A bejárati akna alján lévő bontáshoz mentünk. A két cseh barlangász igazán jó társaság volt. Eleinte nem volt kedvem nagyon az egészhez, de egymás nyelvén tanulni igazán szórakoztató volt. A bontás sajnos nem volt eredményes, de talán sikerült elmélyíteni a cseh magyar kapcsolatot. 

tA bontás után még elvitt minket Sebastian a Kacna Szép-ág nevű részére (Zahodni Rov), ami igazán rászolgált a nevére. Találtunk néhány régi, ottfelejtett bontó felszerelést, amit részben kihoztunk. 

Szombat Gábor szerint (2014 július 06.):

Másnap visszamentem az Artviz-szakaszhoz Modorral, Erikkel és Füzivel. A sors iróniája, hogy ma ugyan vittünk főzőt, de a többi túratárs egyáltalán nem ragaszkodott a fűzéshez. Füzyvel azért benyomtunk rögtön az elején egy dupla Smacket. A pihenő után Modor és Füzi elkezdték kiszerelni a majomhidat, amiben cirka 110m méter kötél került. 

Én ez idő alatt Erikkel elkezdtem térképezni, illetve elkezdtük volna, ha nem találjuk szembe magunkat egy újabb akadállyal: a galéria egy nagyon kitett 4-5 méteres felmászással kezdődött, ahova nem akaródzott felmenni kötélbiztosítás nélkül. A megfelelő kötél- és emberbiztosítás segítségével felkínlódtuk magunkat és a munka érdemi része elkezdődhetett. Két kis járat volt, amivel relatíve gyorsan végeztem, aztán elindultunk kifelé. Kiérve teljesen kipurcantunk, de éjfélkor már a táborban sütöttük a szalonnát és elkezdődött az elégetett kalóriák visszatermelése. 

 

Szombat Erik szerint (2014 július 06.):

részhez. Az Ogabno-tavat az előző nap otthagyott két csónakkal evickéltük át. Ennek a hatalmas, Reka felé lejtő folyosó tetején találtunk egy új részt még ősszel, a Galeriát.

Két fő feladatunk volt. Modor Zolival a travi köteleit és vasait szedte ki, ahol egykor Lac kezdte megközelíteni a későbbi Galeriát. A Galeriából kötél lógott le, ám azt a változó mennyiségű víz közben felvitte. Szóval a kötél ledobása miatt kellett előző nap ismét Lacéknak kiépíteni a travit... Mi, Gáborral odalent térképeztünk kicsit, majd elindultunk a kötélen fölfelé az Galeria felé. A kötél felső szakasza az agyagos, cseppkőlefolyásos falon sokszor felfekszik. A travi és a lelógó kötél találkozásánál mindannyian azzal a problémával néztünk szembe, hogy ugyan egy kisebb balkonhoz megérkeztünk, ám a Galeriához még 2-3 m hiányzott. Kötél nélkül eléggé rosszul nézett ki a helyzet. Végül Modor mászott fel rajtunk, gyengén biztosítva. Odafentről kötelet jutatott le nekünk, majd egy cseppkőoszlop és egy nagy kő lett a TK végül. Kötelet hagytunk természetesen. A Galeriában Gábornak nem sok ideje maradt térképeznie. Odafent a Galeriát úgy lehet elképzelni, mint egy nagy páholyt a magas folyosó végében. Két irányba lehet elindulni, egyik egy agyagos feküvel elszűkülő járat, a másikban két kisebb termecske. (Az előbbi elszűkülő járatából felfelé indul egy 6-8 m hosszúnak belátható szűk cső, amiben mintha Gáborral enyhe szellőt éreztünk volna). Bontással még újabb méterek biztosan feltárulnának a Galériában. Nem biztos, hogy azonban megéri felfelé kutatni, ill. eléggé kényes a hely megközelítése. Egyébként nagyon látványos volt lentről nézni, ahogy Modor és Zoli a 50-60 m magas travin halad felettünk a folyosó falán... Az 

Szombaton Gáborral, Zolival és Modorral tartottam a Kačnába az Artvíže nevű akció alatt nem sok időnk volt tétlenkedésre, rendes meleg kajára se. A Kačna aknájából csapatunknak egy bag helyett hármat kellett kihoznunk. Amikor a bejárati akna aljáról feltekintettem még gyenge világost láttam kintről beszűrődni, ez erőt adott. Kiérve még a táborig el kellett gyalogolni. A többiekkel a tábortűz körül iszogattunk, kajáltunk és beszélgettünk még jókedvűen a tartalmas napot lezárva. 

Böb sütije nagyon finom volt J .

Vasárnap Gábor szerint (2014 július 06.):

Vasárnap a felszíni loggerek összegyűjtéséről szólt a délelőttöm egy része. Gyors pakolás után meglátogattuk Mitja idegenvezetésével és tolmácsolásában a Divaska-jama barlangot. Meglepetésemre egy igazán impozáns barlangról van szó. Korábbi képeket nézve a hatalmas termek egyáltalán nem jöttek át és így ezek nagy meglepetést szolgáltak. 

Érdekes volt látni, hogy valaha a Reka ezt a barlangot használta ahhoz, hogy végleg eltűnjön a föld mai szlovén felszínéről. A legidősebb cseppkőoszlop, Mátyás-király névre hallgat és körülbelül 175ezer éves lehet, amit izotópos kormeghatározással mértek meg. Na kb. ekkorra tehető, hogy a Homo sapiens az afrikai bölcsőből kirajzott és egyben beindult a Föld legjelentősebb biológiai invíziója. A barlang után közös fotózást csináltunk a csehekkel, majd utána elzúztunk cuccot mosni, hogy minél hamarabb kezdetét vegye a maratoni kocsiban pesvedés. 

Hihetetlen, hogy ez a környék és vele együtt a már sok éve rendszeresen látogatott Kacna-jama ebben a kevés napban is tudott sok újat és szépet adni számomra! 

 

Az esemény főbb eredményei:

Sikerült a Artviz-i galéria térképezése. Újabb kérdőjel bukkant fel a szűkebb járat egyik kürtőszerű felmászásánál, ami vízszintes irányba indult el. Valószínű, hogy el fog szűkülni.... A kötél végét lekötöttük egy fix ponthoz, így a víz már nem fogja felvinni a kötelet.

Kiépítettük a Podjunska-jama kötélpályáját, amit három ember kényelmesen és biztonságosan tud használni. Megkezdődtek az ikerakna aljában a bontás és a bontóhely ácsolattal történő járatbiztosítása.

Dataloggerek működtek és a hőmérsékleti adatok kinyerhetőek voltak. Hátra van még az adatok értelmezése.

A Vitkov dihalnik is számottevően mélyült a hétvége alatt.

A Tökik egy bontáson keresztül átrágták magukat és találtak egy 15-20 m hosszú járatot, aminek a végén egy szifon pöffeszkedik és várja a morvakarszt búvárait.