Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2014.10.10-12. Humpleu -barlang túra

2014.10.14

 

BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ

 

Esemény:    Humpleu -barlang túra             

Helyszín, időpont:    Firei völgy, Bihar-Vigyázó hegység, Erdély         

Esemény jellege célja: A barlang bejárása, szépségeinek megismerése

Résztvevő PFBKE tagok:     Gergely Farnos Lilla, Dárdai Balázs, Matuszka Fanni, Gazda Attila, Egri László            

Résztvevő külsős személyek: Orosz Imre, Balázs József Tamás, Gergely Csaba, Tóth Helga, Polyák Ádám, Kiss Borbála Mária, Őry Erzsébet

Összefoglaló:

Nem volt egyszerű megszervezni... Noha nem is nekem kellett szervezni, az minden esetre mindenkinek leesett, hogy a román hatóságokkal nem könnyű. Dobálták ide-oda az engedélyt, az egyik azt mondta, akkor kapunk, ha a másik adott, a másik ugyanezt mondta, csak fordítva…

 

Végre-valahára kisimultak a dolgok, ám elindulásunkkor még mindig voltak fehér foltok - önhibán kívül. Iván kisbuszával indultunk szerda este az első csapat, cél az alacsony költségvetés és sebesség volt. Éjszaka a határ környékén egy rét szélén bivalkoltunk, ezen az estén sikerült megölnünk Lac kisgitárját (kiesett a kocsiból, és Iván a manőverezés közben ráment - ijesztően nagy hangot adott, a végén inkább örültünk, hogy "csak" a gitár, és nem az autó...).

 

Másnap délelőtt megérkeztünk a román Nemzeti Park igazgatóságára, ahol félig románul, félig angolul elmagyarázták azt, amit egyébként is tudtunk. Innét békével távozva arra jutottunk, hogy a túravezetőnk, Cristi (férfi!) megérkezésére még úgyis sokat kéne várnunk, ezért körülnéztünk a Galvoj-réten és környékén, szikrázó napsütés és mesésen szép, érintetlen tájban sétáltunk, igazi hegyi birkaszarban hempereghettünk, bolhás és kedves kutyákat szelídíthettünk otthonról hozott, E adalékanyaggal teli kolbásszal…

 

Aztán tovább indultunk a szállásra, mondván, innét már nem vagyunk messzi. Távban valóban nem, de időben sajnos nem volt kevés ez az út, ugyanis kátyú-kátyúban, a kisbusz szenvedett a 8 ember és a cuccok alatt, de végül sikeresen megérkeztünk a házikóhoz, melynek láttán aztán hamar elámult szemünk-szánk. A román hegyimentők egyik csoportjának házikója olyan komforttal rendelkezett, amilyent még magyar barlangász nem látott: lila csempéjű fürdőszoba egy sarokkáddal, fűtés, melegvíz, angolvécé, szivacsok, szép fa minden... Aztán szerencsére találtunk egy állati eredetű kakidarabot az étkezőben, ekkor kicsit megnyugodtunk. Akkor már kevésbé voltunk nyugodtak, mikor eme igen új és takaros ki házikó szuper minőségű egyik ajtajának zárját egy szimpla ajtócsukással sikerült kikukáznunk. Az este mindezekkel együtt is szuper hangulatban telt, s találkozhattunk végre a nemkicsit flegma túravezetőnkkel, Cristivel. Éjszakára a csapat második fele is megérkezett.

 

Másnap összekapartuk magunkat, és végre elindultunk a várva-várt Humpleu hatalmas termeibe. Eleinte vonogattam a vállam, mondván, hogy ezek a nagy terek biztos szépek lennének mondjuk 10 reflektor társaságában, de így... omladék az egész. Aztán hamarosan olyan helyre értünk, ahol ez már nem volt elmondható, csodaszép, képződményekkel teli termekbe vezetett utunk. Hihetetlen változatosság jellemezte a barlangot. Mintha egy elvarázsolt, éjszakai világban jártunk volna, s láttuk borsókövek tömkelegét, cseppkőből is rengeteg, egy helyütt annyira a szemünkbe lógtak, hogy vártam, mikor ugrik elő egy boszorkány valahonnét... A legfurcsább számomra a montmilch volt, itt hatalmas felületek voltak ebből a furcsa, puha-mállós anyagból. Egészen hófehértől a szokottabb barnás cseppköves lefolyások színéig minden árnyalatban és mennyiségben - még 5 centiről nézve is megtévesztően cseppkőlefolyásnak néz ki, aztán mikor hozzáérsz... de azt nem szabad... de ha szabad volna, hát benyomódna, mint az agyag! Keletkezéséről egyelőre nem sokat tudnak a kutatók.

 

E barlangnak csak a felső, fosszil része látogatható, itt vannak az óriási termek. Ám lenn egy aktív, vizes ág húzódik, mely fokozottan védett természeti értékei miatt. A víz 5 fokos, és egy vastag neoprén nélkül aligha bírja ki itt ember. Vezetőnk, Cristi elsősorban búvár, jó párszor volt már alkalma úszkálni ebben a csak kutatási céllal látogatott részen, ahol - mint mesélte - félszifonok váltják egymást a hol dühöngő, hol egészen lassú folyású patakos ágban, s itt is található egy különösen szép és nagy terem (Európa második legnagyobb terme).

 

A barlang méretei hatalmasak, a vizes ágban a végponthoz eljutni több napba kerül, ám a fölső, fosszil részben sem nehéz eltévedni, s mivel rendes térkép nincs róla, helyi túravezető nélkül nem is látogatható a barlang.

 

Fáradtan hazatérve este még egy kellemes iszogatással pihentük ki magunkat, majd reggel összepakolva megpróbáltuk megnézni a Feketetói vásárt, ami csak a csapat egy részének sikerült a nagy forgalom és tömeg miatt.

 

Bori

 

Fotók:

humpleu_7.jpg