Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.11.28 Prez-ET5-Boegan Hun

2017.11.28

Boegan-rendszer kutatása. (2008-2017)

(Gortani Team. Olaszország, Canin-fennsík)

Börcsök Péter, Gordos Erik, Szegedi László Modor

 

Bevezető (előzmények): Canin eddigi kutatásról télen és nyáron röviden. (1993-2006)

Magyar barlangkutatók a Canin-fennsíkon 1993 telén az Abisso Michelle Gortaniban kezdték az ismerkedést ezzel a világviszonylatban is különleges adottságú karsztterülettel. 1994-ben már konkrét kutatási céllal tértek vissza a barlangba a –720 m mélyen található By-Pass kürtőbe. A 200 m magas kürtő kimászásával egy fantasztikus kutatás vette kezdetét, amely tizenhárom év után 2006-ban félbeszakadt. Az évek során feltárt 19 km-rel sikerült megduplázni a Gortani-barlang hosszát 38,2 km-re, amelyről a Progressione 51. számában számoltak be.

A terület morfológiája: A Camosci-völgy helyzete a két nagy rendszer között.

Új cél a Camosci-völgy felső karszt-platójának az átkutatása az azóta ismerté vált két nagy barlangrendszer között. A Col delle Erbe mára közel 50 km-es és a Foran del Muss 20 km-es rendszere között húzódó észak felé lejtő karsztos depresszióban néhány jelentősebb barlang húzódik a ’70-es évek olasz feltárásainak eredményeképpen (Abisso Eugenio Boegan, ET5, Abisso Cesare Prez, S20, S3, Abisso Paolo Picciola). Ezeken kívül még több tucat kisebb barlang található a területen. A két nagy rendszer közötti távolság ugyanakkor 300-600 m körül van, ami különösen izgalmassá teszi a kutatásokat. A 1987-es kataszteri térkép és szintadatok alapján már 2008-ban feltételezhető volt a kapcsolat a Boegan szifonja és az ET5 alsó szakaszai között, amelyek az Prezzel is további kapcsolatban lehetnek.

2008-as első Boegan tábortól 2017-ig.

A korábbi célunk, a jelentősen rövidebb lejárat a Gortani „X” ponti bivakjához a Magyar-barlangon keresztül 2001-ben megvalósult.

Bila Peč alatti nyári tábor helyszínét 2008-tól a Boegan-katlanba helyeztük át. Az évtizedekkel korábban már olasz barlangkutatók által nehéz körülmények között feltárt barlangokat az elmúlt években sorra vettük és újra beépítettük az újabb feltárás reményében. Az S20 és a Boegan-barlang kiépítésével nem értünk el eredményt és a kisebb barlangokban sem sikerült átjutni a szűkületeken. Még ebben az időszakban megkezdtük a rendkívül huzatos Prez bejáratának jég és hó elleni biztosítását és az első 150 m két szűkületének a kitágítását. (2009-2010 között)

2012.-ben új táborhely a „Beton-placcon”

A sikertelen feltárások miatt egy távolabbi völgy a Blasic-völgy kutatásába is belekezdtük. Táborunkat 2012-ben áthelyeztük a Marussich-ház és a Prokopiu-ház közötti plató mélyedésébe. A Blasic-völgyben az SB3-barlangban némi sikert jelentett egy gyönyörű kürtő kimászása, amely sajnálatos módon visszacsatlakozott a korábbi olasz feltárásba. A végpont itt sem adta magát. Kőzetváltás miatt egy elszűkülő fejthetetlen anyagba ütköztünk. Az Abisso degli Increduli felső szakaszaiban is végeztünk kutatásokat kisebb, nem túlzottan jelentős eredményekkel.

Vissza az Abisso Cesare Prez-hez.

A megváltozott hőmérsékleti viszonyok ismételten kedvező lehetőséget nyújtottak arra, hogy az Abisso Cesare Prez korábban eljegesedett bejáratán keresztül újra kutatásokat folytassunk.

2013-tól fő cél a Prez térképen is fellelhető ablakainak és hasadékainak az átvizsgálása volt. Ettől az időszaktól kezdve egyre több és több energiát fektettünk a barlang újrakutatására.

Pic: Ab. Prez, upper part with ice

2013. nyár. Talán sikerül valami.

A 70-es akna tetejénél -250 m körüli mélységben, egy hosszú-szűk hasadékon áttraverzáltunk és egy párhuzamos aknán keresztül leereszkedtünk a Tavacska-akna (Pozzo del „Laghetto”) tetejénél lévő olaszok által bejárt -320-as feliratú „Olasz bivaknak” elnevezett meanderbe.

Pic: Ab. Prez, upper way-down

2014. nyár. Párhuzamos viszonyok.

Az olasz bivaknál kissé feljebb mászva újabb traverz egy 20 m körüli majomhíd kiépítésével, ahonnan a Tavacska-aknával (Pozzo del „Laghetto”) párhuzamosan –350 m körül oldalra mászva, találtunk egy huzat nélküli szűk kuszodát, ami 70 m után teljesen összeszűkült. Kissé tovább ereszkedve –370 m körül egy keleti irányba induló 20 m hosszúságú kicsiny állfenékre érkeztünk. Rövid pihenőt tartva a kövek között huzatra lettünk figyelmesek! (Kövesd a huzatot, mert az mindig jó helyre visz téged!) Egy órányi bontás után, a hasadék kitágult és ezen a nem túl tágas járaton keresztül egy 15 m mély 0,5 x 2 m széles hasadékba jutottunk, ahová már a Tavacska-akna vizének a hangja sem hallatszott. A hasadékon jól látszott, hogy egy régebbi járat lehetett. Itt már nemcsak az oldott koptatott formák voltak megtalálhatók, hanem kisebb cseppkövek és agyag is látható. Feltételezhető, hogy ezen a szakaszon nagyon régóta nem volt víz. Tovább haladva a hasadékban, keleti irányban egy kissé tágasabb helyen ért véget felfedezőutunk. A távolból biztató hangokat hallottunk, de további mászáshoz sem időnk sem felszerelésünk nem volt. A sok víz és csapadék visszavonulásra késztetett bennünket.

2015. nyár

Az előző évben talált hasadék vége -400 m-en alkalmas helynek bizonyult sátras bivakunk kialakítására.

Pic: Ab. Prez, hungarian bivuak

Nyugodt helynek tűnt és a vízvételi lehetőség is pár méterre van csupán. A bejárattól az út a bivakig 3,5-4 órát, kifelé 4-5 órát vesz igénybe. Csendes, nyugodtnak mondott „otthonunkban” néha robaj rázza fel az éppen ott tartózkodó barlangászt. Ha a felszínen elered az eső, akkor nagy robajra lehetünk figyelmesek és nagyon megélénkül a légmozgás is, amit már szinte szélnek is nevezhetünk! Ezek a biztató jelek arra késztettek bennünket, hogy innen folytassuk a további kutatást. Annyira jól sikerült táborhelyet választanunk, hogy a sátrunk közvetlen közelében indult a továbbjutást segítő kötél felfelé. 15 m felmászással, majd 15 m kellemetlen oldalazás egy hasadékban (még mindig keletre!) és meg is leltük a hangzavar és a szél okát. Egy ekkor még csak 50 m magasnak hitt akna alján találtuk magunkat. Az aknatalp egy 30m x 20m körüli terület, amiben gigászi méretű kőtömbök vannak. Tihanyi-ágnak neveztük el, mivel kis szójátékkal élve: ott is van Vízhang! Innen sok víz esetén a bivak felé nem lehet büntetlenül visszajutni.

A teremből az egyik oldalon lefelé találtunk továbbvezető utat, egy törmelékes nem túl tág hasadékon keresztül. Ebben keleti irányt tartva, a sok víztől kellemetlenül elázva, egy 25 m-es ereszkedés után tágasabb hasadékba érve felfüggesztettük a további kutatást. A felszínen ekkor lehulló rengeteg csapadék miatt be kellett érni ennyivel és visszatérnünk a felszínre, kivárva egy szárazabb időszakot.

Még ezen a nyáron újabb poligon felmérést készítettünk a barlang bejáratától a bivakon túli új részekkel együtt.

Pic: Ab. Prez, big Tihany chamber from down

2016. nyár. Már csak menni kell.

Az előző évi csapadékos időszak óvatosságra intett bennünket. Közvetlen a bivak sátrunk felett a hasadékba felmászunk 10-15 m-t, majd vízszintesen 10 m után szűkebb bebújással jutunk a Tihany-teremhez. Egy laza és egy feszes kötél tagot rögzítettünk a terem egy magasabb túloldali pontjától, az éles kőtömbök felett, az alacsonyabb bebújásig. Erre a menekülőpályára azért volt szükség, hogy ha a vízesés jobban beindulna, akkor a vízpermetben gyorsabban és biztonságosabban átjussunk a kitett terepen a bivak felé.

„Modor mászik a Tihany-teremben... 5-10 m kitettebb traverzálás egy hasadékban (benne megszorult sziklákon), aztán előkerül a fúró, majd a speciális mászó-keret a nyílt falon. Próbálom lentről biztosítani, kisebb káosz van a kötelekkel. Dini nittben ülve pihen, a karbidlámpával magát melegítve. 2-2,5 óra után 25-30 m magasan Modor kelet felé kimászik egy stabil placcra. Tulajdonképpen a Tihanyból keletre tovább menő hatalmas hasadék felső részén vagyunk. (Tavaly, a Tihanyból egy törmelékes részen túl: leereszkedtünk 25-30 m-t és egy keletre menő hasadékban találtuk magunkat.) Innen nem messze, felettünk van egy ablak, amit eredetileg megcéloztunk, de hát úgy tűnik, erre megy a barlang... Inkább erre folytatjuk. Kb. 5 m széles hasadékban, kettő darab 5-7 m-es horrorisztikus lépcsővel, „explós” beszereléssel megyünk 40-50 m-t enyhén lefelé. Elszűkül a hasadék és egy beszálláshoz érünk, jó mélynek tűnik. Ereszkedünk 35-40 m-t és megtaláljuk a tavaly lent hagyott begjeinket a hasadék alján. Modor kicsit elszontyolodik. Itt már jártunk, itt hagytuk abba idő hiányában tavaly. Van még időnk, folytassuk! Kelet felé a hasadék alján 20 m után 5-7 m-t ereszkedünk kissé szűken, majd 10 m múlva látunk egy érdekes ablakot 10 m magasan... Dini traverzálva, fúrogatva kimássza és egy agyagos fosszilban találjuk magunkat.

Pic: Ab. Prez, meander to the Et5

(Ilyet találtunk tavaly is, amikor leereszkedtünk ebbe a hatalmas hasadékba... 50-60 m-rel visszább, de kb. ebben a magasságban. Az kompaktabb kitöltésű, huzat nélküli.) Van huzat. Benne kényelmesen kúszva, minimálisan fel-le mászogatva 20-25 m után bejutunk egy kisebb terembe. Itt vár Dini és mondja, hogy lábnyomokat lát! Szerinte az ET5 egykori kutatójának a nyomai lehetnek!

Pic: Ab. Prez-Et5, connection in 2016 with the exploration team

Egyik irányba megy a fosszil tovább és kb. 10 perc kicsit lejtős, agyagos fosszilban haladva egy oldott falú aknához jutunk. Erős huzat van és hideg. Látni egy régi standot a beszállásnál. A nyomok alapján úgy tűnik, hogy akik nagyon régen itt jártak, nem sok idejük volt igazán körülnézni. Számtalan helyen lehetne bontogatni. Talán még bivakolni is, bár kicsit huzatos a hely. Az ET5 aknába benézve akár ott is lehetne felfelé mászni ablakokat keresve majd….talán legközelebb! Útközben visszafelé a bivakhoz, elrendezzük a felszereléseinket gondolva már a jövő évi akcióra.” Erik

Pic1: ET5, windy fossil passage

Pic2: ET5, old italian pitons at the end of windy fossil passage, the big ET5 pit in the background

Megemlítjük még, hogy ebben az évben jártunk az Abisso degli Increduliban is, ahol szintén sikerült pár új, rövidebb szakaszt találnunk a barlang felső részében.

2017. nyár. Mindig csak keletre.

Alig várva a nyarat ismét egy kis létszámú csoporttal tértünk vissza a fennsíkra. A tábor helyszíne visszakerült a Boegan-katlanban, mert innen a Prez egyszerűbben megközelíthető.

Az előző évi sikerek ellenére most a térképezés kapta a fő hangsúlyt, hogy az új kapcsolatot a térképen is rögzíthessük. A mérést Distó műszerrel végeztük a Prez/ET5 találkozásától kezdve, hogy az eltéréseket lássuk és az új részeket beilleszthessük a meglévő rendszerbe.

Amíg a csapat egyik része a térképezéssel foglalkozott, addig a többiek a kutatást, mászást folytatták.

Egyik mászási célunk a Tihany-terem teteje volt (amit tavaly 2016-ban kezdtünk el), ám ezt egy fél munkanap után, elég sok felszerelés felhasználásával, kb. 20-25 m új mászás után ismét beszüntettünk ideiglenesen. A mászó állványunk kb. 45-50 m magasan várja, hogy jövőre folytassuk ezt a mászást…

Pic: Ab. Prez, climbing in the Tihany chamber

„A legizgalmasabb feladatnak az ET5 nagy aknájának oldalából felfelé húzódó K-ÉK-i hasadék ígérkezett. Itt kb. 40-50 m felmászás után egy oldalaknához és felette egy meanderező hasadékhoz értünk. Örömmel érzékeltük, hogy a barlangnak nem a régi lejárati szakaszában vagyunk, mivel nem ismertük az olaszok évtizedekkel korábbi útvonalát. Vasaink (nittfülek és karabinereink) javát beépítettük, maradt a hasadék átvizsgálása. Anyagtakarékos, kellemetlen átmászás egy kitudja mekkora akna felett és már kúsztunk, másztunk is az új járatban.

Pic1: Et5, climbing at the end of the windy meander to the side, in the ET5 big pit

Pic2: Et5, climbing from the Et5 big pit to the east, towards the helictites part and the SzH chamber

Pic3: Et5, helictites between the big ET5 pit and SzH chamber

Pic4: ET5, helictites part

Itt elég sok cseppkő és heliktit van, ami erre felé ritka kincs. A haladás kissé lelassult, nehogy letörjük azokat. A járat ellaposodik, finom púderszerű agyag borítja az alját, szélessége változó, néhol 1-2 m. A hosszát nehéz megsaccolni, talán 50 m is lehet. Ezután egy terem következik, amit azokról neveztünk el, akikről senki nem akar elnevezni semmit. Sz-H terem. Vagyis a „szarháziakról” kapta a nevét, amit mostantól ki sem mondunk többet. Magassága még kérdéses, de a lézer 35 méternél „koppan”, szélessége változó 5-20 m között, hossza 25 m lehet.

Pic: Et5, exploration team in the SzH chamber in 2017

A terem egyik fele, ahonnan bejöttünk arra enged következtetni, hogy itt régóta nincs aktív vízmozgás. Van cseppkőoszlop, a talajon agyagpadok, törékeny, tűs fehér kristályok. A terem másik oldala már más képet mutat. Ott oldott-koptatott formák láthatóak. Víz ugyan még nincs, de annak hangja távolabbról erősen hallatszik! A teremből három irányba is mennek lapos járatok. Az egyikben határozott légmozgás érezhető. Ezek bejárására most nem jutott elég idő. Mi a víz hangjának az irányát kerestük és követtük. A terem közepe táján hasadék megy lefelé, majd egy omladékos rész átmászását követően újra keskeny hasadékban kell mászni. Nem túl szűk és az alján, szemből víz folyik. Kb. 20 m után újra lábnyomokra bukkantunk, ahol a hasadék kitágul kis termecskévé. Szélessége 4-5 m, hossza 10-12 m, magassága lehet úgy 20 m és a túlsó felén ott a vízesés! Lábnyomok, csokis papír, s mintha valaki a párkányon fekhelyet, pihenőhelyet alakított volna ki egykor. De ki, és mikor? Elővesszük a térképeket, és találgattuk, hogy hol is lehetünk? A magasságmérő az órán 1330 m-t mutatott. Nincs más lehetőség! Ez csak az Abisso Eugenio BOEGAN lehet! Újra megadatott nekünk az, ami csak keveseknek! A feltárás élménye és a siker! A csapatmunka ismét meghozta gyümölcsét! Visszatérőben a bivak felé, már csak a poligon felvételére futotta időnkből. A térkép megrajzolása marad jövőre, mivel másnap vissza kell térnünk a felszínre.” Modor

peb_plan_overview.jpg peb_profile_overview.jpg

Tisztelet az elődöknek

Elgondolni is nehéz, hogy mennyi munka lehet e siker mögött? Évtizedekkel előttünk az olasz kutatók hasonló vágytól űzve, minden nehézséget leküzdve keresték az áhított folytatást. Most nagy tisztelettel gondolunk rájuk és köszönjük nekik, hogy a mai korszerű felszerelésekhez képest, egykor a nehézkes kötélhágcsók és szegek segítségével utat törtek nekünk ezekbe a mélységekbe. Érdemes néha elgondolkodni, hogy nekünk milyen egyszerű dolgunk van. Köszönet érte!

Pic: Ab. Prez, old italian rope ladder     

Tervek és perspektívák

Nem lehetünk elégedetlenek az eredményekkel, hisz az elmúlt három évben néhány ember kitartásának köszönhetően sikerült megtalálnunk azt a „kulcsot”, amelyet 2008 óta kitartóan és állhatatosan kerestünk.

A megtalált összekötetés a három, önmagában is jelentős, emblematikus barlang összekapcsolásával új lehetőségeket nyit É-i irányban a Camosci-völgy kutatásában a Raccolana-völgy felé. Az elért 1300-1400 m-es szint egyezik a Gortani Galeria del Ventó és Davanzó horizontális járatrendszerének szintjével. A távolság ma még jelentős 600-700 m, de a jövő kutatásai, amelyek idén az idő rövidsége miatt félbeszakadtak jó esélyt adnak a járatrendszer teljes feltárására. Meg kell említeni továbbá, hogy a rendszer részét képezik -a jelenleg még különálló- S3 és S20-as jelű barlangok, amelyek az ET5-öt jelentősen megközelítik. Ez a rendszer egyértelműen a Goriuda-forrást táplálja. Esély mutatkozik arra, hogy a járatok a Davanzó-folyosóit is harántolják, becsatlakozva a Coll delle Erbe-rendszerébe.

A rendszer kutatásában, és összekapcsolásban részt vettek:

Ambrus Gergely, Egri László, Füzy Zoltán, Gergely Csaba, Gordos Erik, Kun Botond, Matuszka Fanni, Pataki Dénes, Pucz Ádám, Szegedi K. László, És még sokan mások…

 

2017. november 1       Szöveg: Gortani Team- Börcsök Péter, Gordos Erik, Szegedi László Modor

                                    Fotók: Gordos Erik, Szegedi László Modor,

                             Térkép: Egri László Lacc, Matuszka Fanni

Az elmúlt 3 év képei:

http://www.pfbke.hu/fenykepek/canin-2017.08/

http://www.pfbke.hu/fenykepek/canin-2016.08/

http://www.pfbke.hu/fenykepek/canin-2015.08/