Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2014.08.03-16. - Montenegrói kutatótábor

2014.08.13

BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ

Esemény: Montenegrói tábor 2014.

Helyszín, időpont: 2014. augusztus 3 – 16, Montenegró, Njegoši

Esemény jellege: Barlangi túra, felszíni túra, kutatás

Az esemény célja: A már ismert barlangok továbbkutatása, felszíni túrák során terepbejárás, új barlangok feltárása, dokumentálás, összességében kikapcsolódással egybekötött karsztkutató tevékenység festői környezetben, kényelmes feltételekkel.

Résztvevő PFBKE tagok Őry Erzsébet, Gergely Csaba, Izápy Viktor, Tarczi Zsófi, Füzy Zoltán, Egri László, Putz Ádám, Matuszka Fanni.

Résztvevő külsős személyek: Kb 70-100 fő

Összefoglaló:

Augusztus 3: Átutazás Montenegróba

A tábor közvetlenül a boszniai kutatásunk után kezdődött. Egy nem túl korai (kb 11:45-ös) indulással sikerült útrakelni, de cserébe megnyertük magunknak az élményt, hogy utoljára hagyhattuk el a tábort. Az utazás a körülményekhez és a cuccok mennyiségéhez képest szerintem kényelmesen telt, bár némi útirányváltoztatásra kényszerültünk, végül azért sikerült várost is nézni meg bureket is enni. Kb 6 óra után érkeztünk meg a táborba. Ott már csak sátorállítással és az ismerősök megkeresésével foglalatoskodtunk.

Augusztus 4: Megint Péntek

Első túrám a tavaly megtalált Megint Péntek nevű barlangba vezetett, utolsó utáni pillanatban csatlakoztam, féltem is hogy nem fogok ismerni senkit, de úgy tűnik, barlang már komoly rajongótáborral rendelkezik, aki egyszer volt benne jövőre is ezzel kezd. Guszti bá (Tényi Gusztáv) szokásához híven összegyűjtötte a még nem túl gyakorlott, első-köteles-barlangos fiatalokat és a többi érdeklődőt és egész napos program lett az egyébként nem túl mély, de annál szebb barlang bejárásából. Sándor Zsolt erős fényű saját készítésű fejlámpájával és egyikünk-másikunk segítségével fotózott; míg mindenki más is lejutott, körbe mászkált, majd visszaindult. A barlang megközelítésének érdekessége, hogy nem lehet kétszer ugyanazon az úton eljutni az autóktól a bejáratáig és vissza, így mindig akad lehetőség a környéken még egy kicsit jobban körülnézni.

Augusztus 5: Megint Péntek

Másnap már konkrét céllal mentem vissza megint a ’Péntekbe, mégpedig hogy szép és részletes térképet készítek róla. Nem indult fényesen a dolog, mert egyrészt esett, így egy fedett rész alá igyekeztünk bezsúfolódni majd végül elállt, de a Disto és a PDA úgy döntött, ma nem kommunikálnak, úgyhogy én már épp azon voltam, hogy visszafordulok a táborba, mikor végül sikerült újraindítani a PDA-t és így hirtelen megtalálta a tőle eddig is kb 30 cm-re lévő Distot. A térképezésben leginkább a Peti nevű srác segített (sajnos nem emlékszem a vezetéknevére), nagyon lelkesen lövöldözött a Distoval, néha vissza is kellett fogni, mert nem tudtam olyan gyorsan dokumentálni mit is mért. A barlang alaprajzát úgy körbelőttük, hogy a végére minden oldal legalább kétszer fel lett mérve. Sajnos egy kicsit fentebbről induló elszűkülő járatkezdeményt, ahová páran bemásztak megnézni hátha folytatódik, nem mértük fel, így az egyelőre nem szerepel a térképen. Másik problémaként nehezen sikerült egy valamire való keresztmetszetet készíteni, úgyhogy ez sem lett éppen tökéletesen megrajzolva. Szerencsére Juju aznap este megmutatta hogyan lehet sokkal hatékonyabban keresztmetszetet rajzolni a PDA-n, így azután ezzel már csak egészen más problémák jelentkeztek.

A Megint Péntekből feljőve elindultunk Asbóth Ákosék után, akik, míg mi térképeztünk egy közeli ígéretes barlangnyílást néztek meg, ami bár először a megtalálásának körülményeire utalva (valaki majdnem beleesett) a „Vigyázz b*zdmeg, barlang!” nevet kapta, de végül napokig tartó vitatkozás után a rég eltűntnek hitt Trikós barlangként lett azonosítva. Ebbe egyébként nem mentünk be túl mélyre, mert Ákos elég hamar nittet talált a falban és minden lelkesedését elvesztette a már felfedezett barlang iránt. A vitatkozás tárgya egyébként az volt, hogy a barlangról készült fénykép nem esett egybe azzal, ahogy most kinéz a bejárat, de végül az lett a konklúzió, hogy a körülbelül tíz éves fénykép készülte óta átalakulhatott a környező növényzet.

Visszafele úton – már épp készült lemenni a nap – szokásosan ismét új útvonalon, Pózna András meglátott egy lyukat, ami elől egy-két követ arrébb mozdítva egy ember által már bemászható üreg mutatkozott, be is mászott, én pedig a bejárattól kb 1,5 – 2 m-re bekúsztam, hogy segítsek beadogatni, amire szüksége van (madzag a távolságméréshez, stb). Állítólag két irányba is lehet menni némi lemászás után, de mindkettő elszűkül. Hazafelé azt találgatták, hogy valószínűleg összefügg a Megint Péntekkel és a Trikóssal, csak az alsóbb szintek rendre fel vannak töltődve.

Augusztus 6: Jeges

Harmadik nap a Jeges barlangot vettük célba azzal a – számomra ekkor még elég irreálisnak tartott – szándékkal, hogy keressünk átjutást a Kétlyukúba, de legalábbis jól nézzünk szét az aknasor alján. Én személy szerint pedig szerettem volna kipróbálni frisses szerzett ismereteimet a keresztmetszet rajzolásról. Az eső azonban elég csúnyán közbeszólt, ugyanis míg Kiss Bori és Bongyi (Sárközi Ádám) elindultak beszerelni mi kénytelenek voltunk fedett helyre húzódni, ami egy nem túl messze lévő kőlyukat jelentett, méretes meztelencsigákkal. Úgy volt, hogy kicsit később indulunk Boriék után, viszont azt kaptuk infónak korábban a táborból, hogy a barlang bejárati része eső esetén vízbetörés veszélyes így aggódni kezdtünk és ID (Vlcek Gabriella?) elindult megnézni mi a helyzet. Nem sokkal később visszajött és megnyugtatott, hogy nincs semmilyen vízbetörés. Ezután elindultunk mi is be, ID már kint maradt, átázva, átfázva már nem volt kedve visszajönni. Lefelé rá kellett jöjjek, hogy egyedül aknában térképezni nehézkes. (Lelki szemeim előtt megjelent a kép, ahogy egy hirtelen mozdulattól 30 métert esik a Disto…) Lent találkoztunk Boriékkal, mi ketten kijöttünk, ID már nem volt ott, majd visszamentünk és így Bori segítségével végiglőttük a poligont az aknasor aljáig. Szórakozásból egy-két keresztmetszetet is megrajzoltam. A táborban első dolgom volt keríteni valami madzagot, amivel magamhoz rögzíthetem a Distot.

Augusztus 7: Jeges

Lelkesen indultunk ismét a Jegesbe, a már beszerelt kötélpályán hamar lejutottunk és kétfelé váltunk. Bori és én a „sajt” irányába, a többiek egy állítólagos 90m-es akna felé (?) indultak. Rendkívül szórakoztató mászkálás vette kezdetét, lenyűgöző méretű termekkel, szűk borsóköves átmászással, letörő kapaszkodókövekkel, szép cseppköves kúszásokkal, („eeeekkora cseppkövek voltak”). Végül egy elég mély és meredek hasadék tetején kénytelenek voltunk visszafordulni, de találtunk karbid nyomokat és régi zacskós szilva maradványait. Ekkor még nem tudtuk, hogy a cél már közel, de igazából, ha tudtuk volna se szívesen indultam volna neki annak a lemászásnak, még slószban is körülményes volt. A térképezést ma nem erőltettük, a felfedezőösztön erősebb volt. Később találkoztunk a többiekkel és némi taktikai megbeszélés és kekszevés után kifelé indultunk.

Augusztus 8: Lahner

Kiss Bori kitartó közbenjárásának hála ma elmehettem a Lahnerbe térképezni. A nap érdekesen indult, én épp leültem reggelivel a kezemben hallgatni a Termelési tájékoztatót, mikor Mészáros Rezső odajött, hogy mit csinálok, mi 10 perc múlva indulunk. Úgyhogy felpattantam, hogy gyorsan összecsomagoljak. A nagyon lelkesítő „addig fogunk térképezni amíg sz*rrá nem fagyunk” jeligére bepakoltunk Pepe kocsiba (legalább 10-en) és végül a többieknél talán valamivel tényleg korábban elindultunk. A feladatunk a következő volt: összekötni az ’50-es akna’ alját a következő felmért résszel egy másik útvonalon, valamit körülnézni útközben. A poligonlövés gyors és haladós, úgyhogy nem időztünk sehol túl sokat. És bár új irányt nem találtunk, mert minden vagy túl szűk volt, vagy veszélyesen omladékos, egy igen jelentős felfedezést tettünk. A barlang falán több helyen észrevettünk nagyon vékony és rövid kis fonalakat, amiket laikusan pókfonálnak hittünk, amíg rá nem jöttünk, hogy apró átlátszó kukacok gyártják. Nem értettük, hogy pontosan hogy tudják ezt kivitelezni, de onnantól fogva mindenütt a falat lestük. A barlang egyes részein sokan voltak, máshol semmi háló nem volt. Szintén téma lett, hogy vajon mitől néz ki úgy néhány terem fala, mintha valaki sárgolyókkal összedobálta volna. Erről volt egy kimosódásos elmélete Rezsőnek, de némi vizsgálódás után mintha ezekben is lukak lettek volna, szóval elvileg ezek is valamilyen gilisztaszerű lényektől erednek, viszont ahhoz vagy nagyon régóta kell csinálniuk vagy nagyon sokan vannak. Nem lett bizonyított hipotézisünk, de az egész nagyon érdekes volt. A térképezést időben befejeztük (sz*rráfagyást nem tapasztaltam) majd kimentünk. A többiek még bent voltak. A barlang nagyon messze van a kocsiúttól, távolságban és szintben is. Míg Stavi kiért hozzánk kocsival, elindultunk gyalog vissza és Montenegrótól nem szokatlan módon óriás meztelencsiga jött velünk szembe. Volt legalább 30 centi és vastag mint egy kolbász. Aznap este még átdiktáltam Csaszinak a mért eredményeket, amiben ugyan volt egy-két pontatlan adat, de végül kis eltéréssel, de össze lett kapcsolva az ’50-es akna’ és a másik köteles rész.

Augusztus 9: tenger

Már lassan egy hete Montenegróban voltunk, de a híres ’Magyar Barlangászok Öblét’ még nem volt szerencsém meglátogatni, na ma ez is megvolt. A nap egyetlen lényeges eseménye, hogy Izápy Viktor sajnos elindult haza. Pedig idén nem is volt a Njegosban. A tenger szép volt, mint mindig, üldögéltünk a stégen, figyeltük Puppa, Tege és Bori egészen elképesztő fejeseit, magasról vagy éppen háttal. Sajnos a hajtűkanyarok száma tavaly óta sem lett kevesebb, de jó kis pihenős nap volt.

Augusztus 10: Lahner

A Lahnerben a következő feladat az alsó részek részletes térképezése lett volna a hírhedten veszélyes omladékon túl. Valóban kényelmetlen volt, ráadásul én nagy nehézségek árán bejutottam egy szűk meander aljába, ahonnan visszafordulva egy szerencsétlen mozdulattal megrántottam a vállamat. Igaz, hogy csak hátrafelé mozdításnál fájt, de így aztán végképp nem sok esélyt láttam arra, hogy a hátralévő rövid időben bármilyen kézzelfogható eredményt sikerülne produkálni. Egy pár fix pontot azért befúrtunk Zsófival, de azokat a kő hátán kő, se fala se alja, egymás fölött-alatt lévő omladékos termeket ötletem se volt, hogy kéne megrajzolni, így nem sokkal később inkább kifele kívánkoztam. Végül fél kézzel is ki lehetett jönni a barlangból, de azért egy kis fejmosást megérdemeltem az engedély nélküli elmászkálásért.

Augusztus 11: tábori pihenés

A mai napot semmittevőssé nyilvánítottuk. Jó volt kicsit polifoamon heverészni, nyugalomban, csendben, csak a tábori pletykákat és történeteket hallgatni. Délután a tábori körülményekhez képest kicsit meglepő módon egy divatbemutatóra kaptunk meghívást, amit némi unszolás és személyre szóló kézzel készített meghívó után végül elfogadunk. Puppa és Luca a közsátorban lévő felszerelésekből és Bori piros sáljából ruhakreációkat készített, amit rendes divatbemutatóhoz illően felkonferálással, vonulással valósítottak meg. Szörnyen kreatív volt és néha meglepő is, hogy Luca milyen játszi könnyedséggel egyensúlyozik 200 m feltekert kötélen.

Augusztus 12: Hideglelős

Másnap ismét barlangba menni volt kedvem. A Lahner már nem volt opció, a Jegesbe pedig Boriék sikerének hála sokan mentek, így megkérdeztem Stavit (Satvinovszky Viktor), hogy hamár úgyis megy vissza egy nemrég talált ígéretes barlangba, szívesen feltérképezném. Nem bántam meg. A barlang – mely a bejáratában érezhető erős huzat miatt a Hideglelős nevet kapta – a tábortól kicsit odébb, de az úttól nem messze némi gizgazban való elhagyatott romházak melletti gyaloglás után érhető el. Míg én egy kis kőfülkébe beülve bekalibráltam a Distot, Rezső és Fakusz beszereltek a bejárathoz egy nittet. A barlangba a korábbi továbbjutást a kötél- és fúróhiány gátolta meg, ezt orvosolták Rezsőék, míg én Stavival a már bejárt részeket térképeztem. Mivel ez végre nem egy törmeléklabirintus, élmény volt a térképezés és jól is haladt. A ’felső folyosóban’, ahová Stavi nem tudott feljönni, egy hatalmas akna előtt fordultam vissza. Addigra már beszerelték a lentebbi részeket, így arra folytattuk a térképezést. De csak nem adta magát olyan könnyen a barlang, mert egy nyilvánvalóan mély és tágas aknába vezető szűkebb rést egy hatalmas kő pont keresztben eltorlaszolt, így a felfedezést beszüntetve kiindultunk.

Augusztus 13: Hideglelős

Nagy reményekkel, sok felszereléssel és rengeteg Kagyó – Rezső-féle poénnal felszerelkezve indultunk vissza az útban álló kő kimozdítására a Hideglelősbe. Míg a fiúk elméleti és gyakorlati síkon próbáltak megoldást találni, én és Stavi folytattuk a tegnap félbehagyott szakasz felmérését. A járat egy részen erősen lejt felfelé, a tetejében pedig kis egymásba nyíló termek vannak, melyekbe csak azért veszélyes bemászni, mert a szűk bejáratuk törmelékes, és amit az ember lerúg, az pont az alul lévő csoportra esik, úgyhogy figyelnünk kellett a biztonságra, így egy terem ott maradt megnézetlenül. De közben megoldották – igaz csak átmenetileg – a lejutást, mégpedig úgy, hogy a kőbe és a falra nittet fúrva egy nagyon vastag sátortartó hevederrel felemelték. Így beereszkedéskor az ember könyökkel kicsit arrébb taszajtotta a termetes követ, és annak imbolygásával kísérve ereszkedett be a 20 m mély és legalább ilyen széles új aknába. A továbbjutás viszont megint nem lett sétagalopp, mert egy egyre elszűkülő meander megy tovább, amibe először Fakusz, aztán Kagyó majd én is megpróbáltuk minél tovább préselni magunkat. Huzat nem érezhető, de nem látszik még a vége, csak tágítani kéne és az ember feje fölött egyensúlyozó bepotyogott omladékot az alsóbb részek felé tessékelni. De legalább a térkép úgy-ahogy be lett fejezve.

Augusztus 14: Jeges

Sajnos elérkezett a tábor utolsó pár napja és a barlangokat ki kell szerelni. Annak ellenére, hogy ilyenkor mindenki igyekszik még utoljára barlangba menni, mégis én szerelhettem ki a Jegest, aminek nagyon örültem. Az már jobban aggasztott, hogy a csapatból én voltam az egyetlen, aki járt a Jegesben, így nekem kellett úgymond vezetni a túrát. Eleinte aggódtam, mert terveztük, hogy ha már össze lett kötve a Kétlyukúval, akkor menjünk be abba is, de azt nem tudtam ez mennyire messze és milyen járatokban megy attól a helytől ahol Borival korábban visszafordultunk. Ennek ellenére jól sikerült a túra, jól körbenéztünk a Jegesben, fényképeztünk, majd leereszkedtünk a meredek lemászáson, onnantól viszont egyértelmű volt az útvonal, és megtaláltuk a jelzést is, hogy már a Kétlyukúban vagyunk. Ott végül nem mentünk túl sokat, mert egy nagy és mély meanderben folytatódott, és mivel még ki is kellett szerelni nem akartunk nagyon elfáradni. A kiszerelés közben csak egy anyacsavar veszett oda, egyébként rendben lezajlott a többiek szíves segítségével.

Augusztus 15: Semmittevés

Így utolsó napra nem sikerült már programot szervezni, így a tábor körül tettem-vettem, délután elmentünk fagyizni. Este búcsúparty volt hússütéssel, immár közsátor nélkül, ami furcsa látvány volt így majdnem két hét sátortábor után.

Augusztus 16: Hazamenés

Reggel korán keltünk, mert mindenki indult haza és a sátrat is össze kellett még pakolni. Hazafelé nem kis dugóval szembesültünk a tengerpart felé közeledve, a sok fürdeni vágyó az egy sávos úton hosszan feltorlódva csigatempóval haladt, mi pedig számolgattuk vissza, hogy még hány száz kilométer van hátra. Útközben tettünk egy hosszú kitérőt a Krka Nemzeti Parkba, ami ugyan nem a legolcsóbb helyek közé tartozik – mellesleg nem is fogadnak el Eurót, csak Kunát, amit a vendéglő pincére vált az övtáskájában lévő pénzből. De a park maga nagyon szép, még kisebb barlangok is voltak, egy tanösvényen sétáltunk végig halakkal teli tavak felett, vízimalmok mellett, különleges növények között, néha egy kígyó társaságában, hogy aztán megérkezzünk az egyik fő látványosságához, egy hatalmas vízeséshez. Én és Fodor Balázs be is úsztunk a lányok (Farkas Andi, Mónus Zsófi) addig a parton üldögéltek és fotóztak. Félelmetes(en jó) látvány és nagyon erős a sodrás, de jó volt lehűlni egy kicsit.
Végül hajnali 3 után értünk a Nyugati pályaudvarra, ahol én kiszálltam és partizó fiatalokkal teli éjszakai busszal hazamentem.

Fotók:

img_5118.jpg