Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.08.27.-09.04 Monte Canin nyári tánor

2016.09.20

Monte Canin nyári tábor 2016 Aug-Szept.
avagy, Akikre a lasszó lecsapott….


Lassan érett be az idei tábor indulása. Eredetileg korábban kezdtünk volna kiszállingózni a táborhelyre, de ez sajnos a résztvevők létszámából adódóan nem jött össze. Így az első hetet töröltük, és a második hétre koncentráltuk erőinket..
Résztvevők:
T. Zsófi, V. Andrea, P. Dini, I. Viktor, G. Ákos, Modor, Gordos Erik
És akik látogatást tettek még nálunk a tábor végére: Krónikás, és Csabi.

fent-dini--viktor--akos--andrea--lent--erik--zsofi-es-modor--modor-kepe-.jpg

2016. aug. 27.
Komótosan halad a csapat a Gilbertitől a nyereg felé. Mindenki élvezi a tájat, és sokallja a felszerelés súlyát. Beszélgetünk, araszolunk, s lassan elérjük a nyerget. Az idő csodás, a társaság remek! Előkerül a hágó-sör. Pár szó esik a Col delle Erbe, és a környék barlangjairól. Szóba kerülnek a menedékházak, Marussich, Prokopio, DVP /Ez utóbbi gondolatára mindig az a könyv jut eszembe, amibe az egykori Magyar csapat is bejegyzéseket tett a feltárásokról!/. Megindulunk a táborhely felé, és szinte egy röpke szempillantás alatt oda is érünk. Tábor állítás, és tanakodás, hogyan tovább holnap?


2016. aug. 28.
Holnap lett.
5 fő elmegy a maradék cuccokért a Gilbertibe, és ketten bekukkantanak az Increduliba /jel.:Hitetlen. Ha jól fordította kedves barátunk a G**gle./ Dini, és Erik. Erre el is megy ez a nap, mert a serpa csapatot a kényelmes FOTELOK, és a habzó sör marasztalja!
Este a táborban kiderül, hogy Gemanáta barátunk tanácsa eredményt hoz az Increduliban. Huzatkeresés, követés eredményt hoz. Az első köteles aknában a második felmászás eredményt hoz. Megy a járat, és szembe jön a huzat! Tehát másnap mindenki irány oda!
Persze hogy rossz híreket kapunk időjárás tekintetében. Jön az eső, és a szél!


2016. aug. 29.
Reggel felköltözünk pár cuccal, kötelekkel-vasakkal a Marussich-házba. Andi: „Úgy tűnik, itt már nem lesz olyan nap, amikor nem kell megpakolva cipekedni.” Megy mindenki, és keresi a huzatot tovább! Hopp, itt egy omladék felfelé! Kaparjuk csak meg kicsit! Dénes kezdi, mi pedig pakoljuk a köveket. Aztán kijön, és másfelé kezd kutakodni.
„Nicsak nicsak. Hát itt van egy kis grr, grr, grr, puff, puff, csitt-csatt. Hát ez a sisakom volt! Bakki ez rám, és mögém omlott! Zsófi! Vedd el azokat a köveket, de gyorsan! Csak a leg szükségesebbeket, mert nem biztos, hogy lesz még egy lehetőségem! Huh, kint vagyok.”
Hát ezt inkább hagyjuk. Megvan egy lapító, ami egy kis termecskébe vezet. Sínen vagyunk! Felfelé kürtő, ami szépen oldott és megy. De huzat csekély, és nekünk lefelé kellene tartanunk valahogyan. Jön a huzat egy lapos járatféléből. Megkezdjük a bontást, de nincs túl sok szerszám nálunk, így kézzel esünk neki. Szerencsére a talaj réteglapjai engednek, és óráról-órára haladunk előre. A huzat egyre erősödik!! Dénes egy állat, Viktor szintén, Andi csak pakol… Mindenki teszi amit lehet. És végre áttörtük! Lapítóból egy kisebb aknába jutunk! Az eddigi haladásunkat tekintve, kivettük a mögöttünk lévő akna kötelét, és azt építettük be. De ez nem lesz így jó most már, mert le azt már nem húzhatjuk.. Mára ennyi. De mennyi is? Majd holnap megtudjuk!

2016. aug. 30.
Az éjszaka nem volt mindenkinek pihentető. A Marussich ház szükség esetén nagyon jó, de arra hogy kipihenje magát 7 ember, háát.. Nem a leg alkalmasabb! Az időjárás szerencsére kedvezett nekünk. Se nagy eső, se nagy szél. Szép napos időre ébredtünk. Hárman lementünk a táborba, és vittünk havat, ami majd megolvad.. Visszafelé hoztunk fel vizet, és sok kötelet..
Ákos elindult túrázni a közeli hegyekbe.
És dél tájt le is mentünk az Increduli barlangba. Dénes, Viktor, Zsófi, Erik mennek előre tovább a járatokba. Közben biztonságosan kiépítik a pályákat. Andi és én, pedig egy nagyjábóli poligonvonalat veszünk fel utánuk menet.
Mikor utolérjük őket, a Dénes épp nincs sehol. Bemászott valahová, valami szűk helyre, és össze vissza lehet hallani, látni a lámpája fényét, és hangját. Aztán visszatér, és azt mondja, hogy talált egy kicsit feljebbi szűk meanderben egy Bűvös-kockaként hajtogatással átjárható szűk járatot… Ha már itt vagyunk, nézzük meg! Ketten a Dinivel levesszük a slószt, és elindulunk. Vagy 5m-t haladunk, és már azt gondolom, hogy ez nem is olyan szűk, mint mondta. Aztán egy kis hasadék- szerűbe kell leállni.
„állsz, majd a jobb oldaladra dőlsz egy kicsit, és a lábaidat ballra magad mellé fekteted. Ball oldalt a lábaidra ülsz, és előbb a jobb lábadat tekered egyenesre, majd a ballt. Tekeredve a talajra hasalsz, és elfordulsz jobbra.”

Aztán már lehet is tovább menni, azaz kúszni. A kuszoda hol kicsit emelkedik, hol lejt pár fokot. Huzat az van bőven, és ezért a hőérzet is príma. Néhol pár métert hasadék jelleggel araszolsz előre, néhol pedig /na ez a többség/ egy kompakt csőben haladsz. Ez az a járat, ahol túl sokáig, túl hosszan nem fordul el a sisak. Imádkozunk, hogy meg lehessen benne majd fordulni, mert ha erre kell így visszatolatni, akkor nekünk végünk van. Aztán kicsit még fokozódik a helyzet, mivel egy hegyesebb szögű kanyarhoz érkezünk. Dénesnek úgy sikerül átjutni, hogy hanyatt fordul a törés irányára, majd pörög a tengelye körül. Nekem a jobb oldalamon kezdve, és ugyanúgy pörögve. /ezek az átcsusszanások nem mentek elsőre egyikünknek sem, mivel a sípcsontunk hossza nem engedte eleinte a fordulást./ Aztán mégis sikerült valahogy. És pár méter után egy csepegésnél, sikerül felülni, azaz itt meg is lehet fordulni. Huh! Jobbra lent egy kis hasadék, amiből jön a huzat, de nagyon szűk, és a kuszodából is jön. Így tovább megyünk. A kúszás folytatódik. Aztán egy akna szélét keresztez az utunk, amibe csak benézni tudunk, és követ dobni. 10-15m mély lehet, és talán le is lehetne benne mászni, de mi ezt most nem kockáztatjuk meg. Tovább a csőben. Ismét egy apró termecske, 3*2,5m és kb 3m magas. Ennek a túl falán megy tovább a kuszodánk. Annyiban változik a helyzet, hogy az alja nem szálkő, hanem agyagrétegek összeállva, és élükre fordulva. Pár méter után úgy döntünk, hogy visszafordulunk, hiszen régóta eljöttünk, és a többiek megfagynak. Irány vissza amerről jöttünk. Tanakodunk, hogy fejjel előre-e, vagy lábbal? Maradunk a fejnél, és ez jó döntésnek bizonyult. Kúszás, spirálforgás, láb és test-tekergetés, és már kint is vagyunk a többieknél. Hogy jó hírt hoztunk vagy rosszat, azt még mi sem tudjuk. Mára befejeztük utunkat, és visszatérünk a házba. Palacsintázás, beszélgetés, tanakodás...


2016. aug. 31.
Ma a csapat szét vált.
Egy részünk a Caninra ment túrázni, és ismét rá kellett jönniük, hogy a ferráta nincs oly módon kiépítve, mint azt igényelné a hely. Zsófi, Erik, Viktor.
Ákos felment a Monte Sart-ra.
Mi pedig vissza a barlangba. Andi, Dénes, és én.

Kürtőmászás várt ránk a Háromlyukú akna aljából. Dénes mászik előre, felváltva biztosítjuk. Pár tíz méter után mi is követjük. Egy kőpárkányra érünk, ahonnan lehet felfelé, és oldalra is menni. Fent nincs semmi, de oldalt annál több. Egy párhuzamos aknában látszik egy ablak, szemben. S lent az akna talpon is van egy szűk hasadék. /ezekről kiderült, hogy ugyanabba a térbe lyukadnak be./ A szemközti oldalon sikerül kitágítani a hasadékot annyira, hogy le lehessen szuszakolni magunkat benne. Ismét egy aknába vezet utunk. Hihetetlen hogy se nem lefelé, se nem felfelé, hanem folyamatosan oldalra haladunk! Ebből a térből sétálva egy másik akna aljába érünk, aminek az oldalfala egy több száz m2-s felületű vető! Itt a huzatot egy keskeny hasadékból érezzük erőteljesebben, de sajnos túl szűk a bejárata, és előbb ezt ki kell majd tágítani… Visszafordulunk, és irány a felszín! Majd irány a mi kis otthonunk a Tábor!
Nagyjából mindenki egyszerre érkezik, és sör, pálinka, jager a menü este. Na meg a mi kis tábortüzünk, amire már vagy 3 éve gyűjtöttük a fát!


2016. szept. 01.
Süt a nap, az idő kifogástalan!
Sajnos a csapat egy részének ma haza kell mennie, Andi, és Ákos pakolnak, és indulnak a hágó felé. Ők lesznek az elsők, akik megtudják, hogy a parkoló aszfaltozása miatt az autókat átrendezték. Nekik szerencséjük volt. Nem úgy, mint Viktor-nak.
Zsófi és Viktor kirándulni indulnak Sella Nevea-ba. Lent a parkolóban veszik észre, hogy a járgány sehol! Szerencsére az előőrs már tudja, és üzen. Meg persze Iréne is tud róla, de mivel az útvonal lefelé nem a Gilberti felé vezet, nincs innen még információ… Röviden: parkolót aszfaltoztak, és a barmok megpróbálták úgy arrább vinni az autót, hogy megemelik egy békával! Tök hülyék lehettek! Közben kilukasztották az olajteknőt. Rájöttek a hibájukra, és elvitték szerelőhöz, de az nem vállalta, míg ki nem nyitják az autót. Viktorék haza térnek a táborba, és közben Irenetől is hallják a hírt.
Eközben a csapat maradékával lementünk a Prez-be bivakolni. Kiszereltük a Tavacska aknát.
„Lógicsálok, szerelgetek, hallgatom a víz monoton zúgását… Aztán egy kis változás: vum-vum-vum, vum-vum-vum. Fütyörészek, vum-vum-vum, vum-vum-vum… Vajon mi lehet ez? Hová is tegyem ezt a csavart? Már megint beakadt a bag… Vum-vum-vum, vum-vum-vum. Aha! Jön a víz! Mekkora poén lenne most felvenni videóra egy jó kis vízbetörést! És már nyúlok is a kamera felé, de félúton megállok! Hát ez a cselekedet Darvin-díjas lenne! Pörgessük csak fel a kiszerelést, és húzzak a… Szépen meg is jött a víz, de nem volt veszélyes, de ugye ezt az ember előre nem tudhatja. Vajon azok, akik itt a század elején hágcsóval voltak, és lementek -700 körül-ig, ilyenkor mit gondolhattak, és tehettek? Az biztos, hogy kemény csapat lehetett! ”
Bevezettük a vizet a bivakba egy hosszú tömlőn keresztül, majd táborverés, és a Tihany-ágban, a vízesés mellett egy feszített kötélpályát építettünk ki, amin át lehet csúszni a kritikus részen, kb. 5mp alatt. Így árvíz idején is nyitva marad az út a bivakhoz! Ez egy sarkalatos pontja volt ennek az ágnak a kutatása felé!


2016. szept. 02.
Felszín:

Krókikás, és Csaba megérkeznek a parkolóba. Viktor és Zsófi lemennek hozzájuk, és utána erednek közösen a járgánynak! Ők nem is térnek vissza a hegyre csak másnap, azaz Szombaton.
Barlangban:
Délelőtt átmentünk a Tihany-ágba mászni. Itt egy 25-30m körüli felmászás után derült ki, hogy a vízeséses hasadék tulajdonképpen legalább kétszer akkora, mint láttuk eddig. A felmászás egy kőtömbnek látszó párkányig ment. Innen látszik jobbra fent egy ablak, de ezt majd jövőre! Mi a nagy hasadékban maradtunk és lefelé kezdtünk benne menni. A hasadék kb. 50m magas, és helyenként 5m széles. Alját görgetegkövek takarják. Pár 10 méter után egy leereszkedés következik, itt a tér mát szűkösebb kicsit. Mélysége 30-45m körüli lehet. Ekkor jöttünk rá, amit már a beszállás előtt is sejtettünk, hogy a tavalyi hasadékba torkollik ez a járat is. Megtaláltuk a lerakott felszerelésünket. Van öröm is az ürömben, hiszen ez a mostani útvonal legalább árvízkor is járható! Nem úgy a tavalyi, ahol szinte biztos, hogy a kötél egy szakasza nem! Ha itt vagyunk, akkor már menjünk el a végéig! Még egy kisebb ereszkedés, és az Et5 felé mutató hasadékban vagyunk. A vége felett mintha látszana egy ablak! Dénes már mászik is felfelé. 10-12m és fent van. Fúrás, majd a - jöhettek!- felkiáltás. Azt mondja egy csőjárat! Hát ez príma, gondolom. Ha megint egy szűk kuszoda… De nem az. A klasszikus Gortanis gomba alakú fosszil! Kényelmesen járható. Pár tíz méter, egy lemászás, majd pár méter, és bent vagyunk egy kis termecskében.
„Ne-ne-ne! Ne menj tovább! Van itt egy cérnaszál, nézd! Én még nem mentem beljebb, nem az enyém. Meg ott vannak azok az elkenődések, amik szerintem lábnyomok!”
Bent vagyunk az ET5-ben! T
szf. 1370m.

Készítettünk egy kőre agyagfeliratot, amire leírtuk, hogy ET5 jobbra, Prez ballra, Hungary 2016. Örömködés, körüljárás, pár fénykép! Közben megtaláltuk az ET5 főágát is. Megyen benne lefelé az akna. Ez a járat, amibe bejutottunk anyagos talpazatú nem szűk fosszil. Mellette lejjebb kis csorgával. Lehetne itt mászni, bontani, bivakolni egyaránt. Legalább 2 órát töltöttünk itt, és mentünk vissza a bivakba. Ott egy korty mézes vodka jutalmul, kaja és alvás!


2016. szept. 03.
Felszín:
Jönnek vissza Viktorék a kocsival, majd feljönnek a hegyre!
Krónikásék elindulnak le a Prezbe, velünk szembe.
Barlang:
Ébredés, feltöltődés, pakolás, leltár, és indulás ki!
Útközben a Krónikásékkal találkozunk és megbeszéljük, mitévők legyenek kötél, és lezárás ügyileg. Megbeszéljük azt is, hogy a 100-as aknáig mennek, majd vissza. Aztán átmennek a Boegánba, és éjfélre legkésőbb a táborhoz érnek.
Mi a tábort a Viktorékkal /Viktor-Zsófi/ pontosan egyszerre érjük el. Jönnek a beszámolók! Döbbenten halljuk a dolgot az autóval! De szerencsére megoldották. Mi is meséljük az összeköttetést. Közben kibontunk egy kólát, majd egy sört… Ezeket Viktor-Zsófi párosnak köszönhetjük, és köszönjük is!
Mire a Krónikásék kiérnek, mindenki alszik, csak a Zsófiék állítottak ébresztést, biztos, ami biztos alapon! Az időpont majdnem elmúlik, és már kerülnek elő a műnyulak, de ekkor valami dereng Keleten…


2016. szept. 04.
Krónikás, és Csabi még túrázgatnak egy napot, mi viszont indulunk.
Reggel pakolás, téblábolás, fel a zsákokat és megkezdjük utunkat! Van aki azt gondolja, hogy már minden követ ismer az úton. Van aki csak a köveket látja amire lép, van aki vidáman sétálgat… Én megint megesküdök, hogy jövőre két körrel cuccolok el! Hát ez biztosan így lesz Lassan távolba vész a tábor, közeleg a hágó, fogynak a méterek..
Sör a Gilbertiben, felvonó, autóba szállunk. Még egy kitérő a rendőrségre igazolásért. Aztán egy másik rendőrségre. Majd gurul az autó Magyarország felé..
Köszönöm mindenkinek a segítséget, és a részvételt!
by.:Modor

Képek: https://photos.google.com/share/AF1QipPC9c60IBy_VqTNUMocs3new3YFV4ixwrmpWV-51OkXhpCwT2aPQg_bda504o9OTg?key=eEE4ekxNaEROU2tES250clN2b19OcWhhaTVRWFR3