Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2018.03.30-04.02 Trieszt

2018.04.21

BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ

 

Esemény: Trieszt környéki tanfolyamos második hétvége                                         

Helyszín, időpont: Trieszt környéke, Karst, 2018.03.30-04.02                           

Esemény jellege: barlangi túra, felszíni túra, oktatás

 

Az esemény célja: Alapfokús tanfolyam második hosszú hétvégéje, oktatás                            

Résztvevő PFBKE tagok: Gordos Erik, Marosvári Róbert, Marosvári Etelka, Markó Gábor és Egri László                                      

Résztvevő külsős személyek: 8 alapfokús: Vági Domonkos, Nagy Alexandra, Pánczél Emese, Zudor Gábor, Nagy Edit, Kalup Csilla

+ Nyírő Artúr, Taknyász, Nagy Imre és Katinka

 

Összefoglaló:

Az alapfokú barlangjáró tanfolyamunkon a szervezők gondoltak egy nagyot és a Aggtelek ill. Jósvafő után a Trieszt környéki, kötéltechnikailag könnyebb barlangokat választották, hogy csiszoljuk a tudásunkat a második hosszú hétvégén. A gyakorlás mellett Divaška jamában elhelyezett hőmérséklet regisztráló adatgyűjtő egységeket (ún. datalogger) is összegyűjtöttük, hiszen félév elteltével a mért eredmények felülírodtak volna. Az akciót Markó Gábor és Gordos Erik szervezték, gondoskodtak a Divača melletti szállásunkról és a megfelelő engedélyek megszerzéséről, összeállították a tervezett túrák menetrendjét. A sátorhelyünk a Divača jama melletti füves területen volt, amelynek használatát a helyi barlangkutató egyesület (Jamarsko društvo Gregor Žiberna Divača) engedélyezte. A lejutást csapatokba verődve gépkocsikkal oldottuk meg.

 

Részletes beszámoló:

03.29.: csütörtök

A csapatok gépkocsikkal indultak el Budapestről. Mi öten alapfokúsok (Domi, Szandi, Csilla, Peti, Gábor) nagyjából este 10 körül érkeztünk meg a szálláshelyünkre. A könnyű esőben gyorsan sátrat vertünk, majd csatlakoztunk Taknyászékhoz a kis fedett rész alatt. Miután minden résztvevő megérkezett álomra hajtottuk a fejünket.

03.30.: péntek

Az ébredést és egy gyors reggelit követően útra keltünk a Lipiška jamába, melyhez idegenvezetést is kaptunk. A bejutás egy nagyjából 30 m-es lemászással kezdődött egy „via ferrata” pályán. A barlangban számomra eddig szokatlanul hatalmas terek tárultak elénk, szegény Tikkina fejlámpám kevésnek is bizonyult ahhoz, hogy egyik-másik csarnokot teljesen bevilágítsa. Az álló- és függő cseppkövek között rövid kúszás-mászást követően eljutottunk a lipicai barlang jelenleg is bontás alatt álló részéhez. Lemásztunk a barlang legmélyebb pontjához, majd miután hozzájárultunk a helyi agyagszobor-gyűjteményhez, segítettünk néhány bontáshoz használt szerszám szállításában. A kifelé vezető utat nyugodt, komótos tempó jellemezte, mivel előttünk egy középiskolás csoport közlekedett. Meg-megálltunk néhány rövidebb pihenőre, melyek remek alkalmat biztosítottak székely gumicukor fogyasztásra, furulyálásra és beszélgetésre a túravezetőnkkel. Miután Markó Gábor az utolsó kóbor magyart is összeterelte, folytattuk utunkat a felszínre.

A lipicai barlang után megpróbáltunk bejutni a kőfejtőbe – sikertelenül, így abban állapodtunk meg, hogy egy másik napon újra próbálkozunk, azonban ez végül elmaradt.

A nap hátralévő részében hátra hagytuk a slószunkat és meglátogattuk a Kačna jama ikeraknáit, melyeket ezúttal csak fentről csodáltunk. Folytattuk utunkat a Bukovnik nevű látványos beszakadáshoz és az ebből nyíló barlanghoz. Utunkat medvehagyma-fogyasztás és kellemes gitárzene kísérte, amelyet Egri Lac biztosított.

img_20180330_150518.jpg

A Kačna jama ikeraknái felett a csapat egy része

Röviddel sötétedés előtt értünk vissza a táborhelyünkre és kis pihenőt követve útra keltünk a Divača jamaba. Az előcsarnokban begyűjtöttük a hőmérőket, majd bejártuk a barlangot töviről-hegyire.

A sikeres túrát tábortűz körül eszem-iszom követte, gyönyörködtünk a tiszta éjszakai égboltban és próbára tettük csillagászati ismereteinket. Éjfélhez közeledve a csapat megpihent.

dsc01413.jpg

Este a táborban

03.31.: szombat

A szombati napra két csapatra váltunk, hogy hatékonyan meg tudjunk látogatni két köteles barlangot: Grotta Nemec és Grotta di Gabrovizzio Ercole. A csapatommal (Lac, Csilla, Peti, Domi, Emi, Artúr, Imi, Katinka) először a Grotte Ercole-t látogattuk meg. A bejáratnál gyorsan felszerelkeztünk, majd megkezdtük a lemászást a törmeléken. Az első nittet elérve Artúr megkezdte a kötélpálya beszerelését. Miután Lac jól letolt, amiért biztosítás nélkül másztam ki a veszélyzónába, megkezdtük mi is az ereszkedést. A barlang mélyén található sík agyagpadlós téren több labdát is találtunk, így egy rövid focimeccsel ütöttük el az időnket. A kimászást követően a köteleket bent hagytuk, hogy a váltást követően a másik csapat gyorsabban megkezdhesse az ereszkedést és a barlang bejárását.

Utunk a Grotte Nemec-hez vezetett. A hangulatos kis város utcáin megebédeltünk és kora délután megkezdtük a lemászást a barlangba. A nagyjából 30 méteres ereszkedést követően a barlang szinte egésze kötelek nélkül bejárható volt. Több kisebb csapatra szakadva bejártuk a barlang zegzugos termeit, majd megkezdtük a mászást kifelé. A csapat utolsó tagja kiszerelte a köteleinket, és röviddel sötétedés után útra keltünk a szállásunk felé.

dsc01449.jpg dsc01462.jpg

Csilla és Lac a Nemec előtt  ill. ereszkedik az aknába Emi és Gábor

04.01.: vasárnap

A túra utolsó napjára a Grotte Noe barlang bejárását tűztük ki célul. Számomra ez volt a legjobban várt nap, mert már több fotón is láttam a 60 m mély harangaknát, és kíváncsi voltam milyen érzés ekkora mélység fölött egy kötélen lógni és bámulni a sötétbe. Nagyjából dél lehetett, mire a bevásárlás után nagyjából 20 perc sétát követve sikerült a helyszínre érkeznünk. A csapat nagy része ekkor már az előkészületeket végezte. Két kötelet is beszereltek: az egyiket ereszkedés, a másikat felmászás céljából. Rövidesen rám került a sor, és megkezdtem a lemászást. A megosztásokon átszerelve mindent kétszer, de lehet, hogy inkább háromszor is ellenőriztem, majd mély levegő és Geronimoooo! A fenéken már Erik fogadott, segített leszerelnem magam a kötélről és rádión tájékoztatta a többieket, hogy indulhat a következő barlangász. Vele és Emivel társulva elkezdtük a barlang termeinek a bejárását, megcsodáltuk az érdekes, tojás alakú állócsepköveket és az egyik teremben meg is kóstoltuk a cseppkőképződményekben felgyűlt vizet. Zenebohócunk eközben a kötélről szórakoztatott minket virtuóz gitárjátékával. A kötelező csokiszünet után szép sorban elkezdtünk kimászni, melyről egy helyi barlangász drónjával légifelvételt is készített. Szomorúan tapasztaltam, hogy a lépőm nincs elég hosszúra állítva, így alaposan megizzadtam a kimászással, de különösebb nehézség nélkül felértem. Miután az utolsó tagunk is elhagyta a barlangot Erik, Böb és Robi megkezdték a kötelek kiszerelését. Taknyász segítségével páran bagbe szedtük a holmit, majd elindultunk a kocsikhoz. A délután hátralévő része szabad foglalkozással telt. Többen elindultak a Monte Grisa templomhoz, ami eredetileg az előző nap végére volt tervezve. Mi Domival, Szandival, Csillával és Petivel szerettük volna megnézni a tengert, így a part vettük az irányt. Hosszas keresgélést követve találtunk egy hajókikötőt, és az autónkat magunk mögött hagyva elkezdtük felderíteni a partot egy kósza stéget keresve, ahol a vízbe lógathattuk a fáradt lábainkat. Az úszkálás után az egyik határközeli városkában gyors pihenőt tartottunk, megkóstoltuk a helyi pizzát és fagylaltkülönlegességeket. Utunk innen a táborba vezetett, ahol megosztottuk egymással a délutáni élményeinket, majd a sütögetés végeztével nyugodni tértünk.

dsc01470.jpg img_20180401_133245.jpg

Böb a Noé tetejében és lentről a látvány

04.02.: hétfő

Az éjszakai fagy ellenére zavartalanul aludtunk, ébredést követve pedig a lányokat locsoló csapat várta. A délelőtt folyamán gyorsan tábort bontottunk, és elindultunk a közeli Reka patakhoz, hogy a sáros köteleinket és felszerelésünket elmossuk. A hatékony csapatmunkának köszönhetően nagyon hamar végeztünk a munka oroszlán részével, még kacsázásra is maradt idő. A versenyt Furi nyerte, aki a kövét még a 15-20 méterre lévő zúgón is át tudta ugratni. A parkolóban visszaszolgáltattuk a slószainkat, elbúcsúztunk és elindultunk az Otthon irányába.

Zudor Gábor