Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2018.07.01-08 Barlangászat a Kačna jama (Divača, Szlovénia) barlangban

2018.07.20

BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ

 

Esemény: Nemzetközi Kačna jama kutatótábor                                        

Helyszín, időpont: Kačna jama (Divača, Szlovénia), 2018.07.01-08                         

Esemény jellege: barlangi túra, felszíni túra, kutatás

 

Az esemény célja: következő évi merülés előkésze közlekedő útvonal javításával, érdekes felszíni karszt objektumok vizsgálata, szemétszedés a távoli zónákban, 3D-s modellhez adatgyűjtés...                          

Résztvevő PFBKE tagok: Markó Gábor, Marosvári Etelka, Marosvári Róbert, Gordos Erik                                      

Résztvevő külsős személyek: Csepreghy Anna, Bekő Katinka, Nagy Imre + kb. 20 cseh barlangász

 

Összefoglaló: 

 

Az események rövid összefoglalója:

A múlt héten magyar barlangászok egy egyhetes barlangkutató expedícióban vettek részt Szlovéniában, a Divača falu közelében lévő Kačna-jama barlangban (Trieszttől 20 km-re Északnyugati irányba). A több, mint 10 éves múlttal rendelkező cseh-magyar-szlovén nemzetközi együttműködés nem csak kizárólag az új járatrészek és az eddig nem ismert barlangok közötti összeköttetések feltárásával és feltérképezésével foglalkozik, hanem különböző környezetvédelmi tevékenységekben is szerepet vállal. A Kačna-jama barlang (jelenleg: 300m mély, 17 km hosszú; több mint 4 km-es feltáró munka az elmúlt évtizedben) formálásában jelentős szerepet játszik a barlangban végigvonuló Reka folyó.

A Reka-folyó a közeli Škocjan-jama nevű barlangban tűnik el a felszínről és a mélyben több mint 30 km-t tesz meg, mire kibukkan az olaszországi Timavo falunál. A környék barlangjainak kutatása során a barlangászok egyik fő célja az, hogy minél részletesebben és pontosabban megismerjék ennek a hatalmas felszín alatti rendszernek a működését.

A mostani akció egyik fő környezetvédelmi célkitűzése az volt, hogy a barlang különböző járataiból összegyűjtsék a folyó által felszínről behordott szemetet, főleg műanyagot. Találtak például törött hordót, rengeteg vizes és üdítős flakont, de különböző állapotban lévő tornacipők is előkerültek. A barlangászok a szemetet műanyag zsákokban juttatták el a bejárat közelébe. A szemét felszínre szállítása egy őszre tervezett környezetvédelmi akció keretében történik meg. Ebbe több felszíni sportot, tevékenységet (pl. rafting, hegymászók, cserkészek stb.) végző sportember bevonását tervezik. A megmozdulás lényege nem csupán a környezet megtisztítása, hanem oktató és nevelő célzatú is. A szervezők az akcióval arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a sérülékeny karsztfelszíneink kulcsfontosságú szerepet játszanak a vizeink védelmében, aminek tisztasága az emberiség jövőjét szolgálja. A barlangászaink képesek a felszín alatti környezetet megtisztítani, mivel megfelelő technikai tudás birtokában képesek a nehezen megközelíthető helyekre is bejutni.

Részletes túrabeszámoló:

                A csoportunk több mint 10 éve jár rendszeresen a szlovéniai Divaca közelében elhelyezkedő Kacna-jama barlangba. Először egy sima fotóstúrának indult a dolog, ahol a bejárat közeli részek irdatlan nagy csarnokait és folyosóit próbáltuk megmutatni fotókon keresztül. Eszméletlen nagy élmény volt először látni ezeket a hatalmas tereket, amiket az akkori legmodernebb lámpákkal felszerelkezve sem lehetett bevilágítani. A fotózáshoz akkoriban egyes vakukat (egyszer használható, nagy fényerejű kis izzót kell elképzelni) használtunk, amiket fürtökbe fontunk össze, hogy egy-egy pillanatra láthatóvá váljanak a csarnokok egyes részei. Egy-egy ilyen terem fotózásához marokszámra használtuk el ezeket kis izzókat. A fotókat kiettük a honlapunkra, amire rárepültek a barlangot régebb óta kutató cseh barlangászok. Felvették velünk a kapcsolatot és azóta közös feltáró kutatásokat szervezünk és persze az évek során szoros barátság alakult ki közöttünk. Ma már nehezen tudnám elképzelni a kutatótáborokat nélkülük. Ilyen nyári kutatótáborból jöttünk haza múlt hét vasárnap is.

                Már nem számolom, hogy hányadszor ereszkedtem le a Kacna jama közel 200 méteres aknájába. Mégis mindig valahogy más élmények és gondolatok kötődnek ehhez a cselekvéshez. Az idei év fő célkitűzése az volt, hogy előkészítsünk egy 2019 nyarára esedékes még nagyobb akciót. Jövőre ugyanis szeretnénk a barlang legtávolabbi folyosóira több barlangi búvárt is eljuttatni, hogy a jelenleg ismert végpontot még tovább nyújtsuk. Ez rengeteg tervezési és logisztikai előkészületet igényel nagyon sok barlangász bevonásával („száraz barlangász” J ), akik a barlangban az előretolt bivakok („szálláshely a barlangban”) kiépítéséért és más eszközök szállításáért felelnek. A legutóbbi ilyen nagyobb, két hetes akció alkalmával több, mint 50 embert kellett koordinálni mind a barlangban, mind a felszínen. Örömmel mondhatom, hogy a nemzetközi együttműködés során mi magyarok is szép számmal vettünk részt és komoly technikai segítséget nyújtottunk az akció sikerességéhez. Mivel sok embert és felszerelést kell mozgatni, ezért minden olyan barlangi kiépítés, egyszerűsítés óriási segítséget jelen és egyben a siker kulcsa lehet egy felszíntől igen távoli hely kutatásánál. Ennek előkészítését tűztük ki célul idén nyáron. Emellett lehetőségünk volt még környezetvédelmi munkákat elvégezni, amit a felszíni aktivisták nem tudnának megtenni a helyszínek bejárásához szükséges technikai tudás hiányában.

 

Július 1. Vasárnap

                A barlangászatom egy monori kitérővel kezdődött, ahol felvettem Böbbenetet és Robit. Robi sofőrbetegségének kiújulása érdekében a Magyar-Szlovén virtuális határ átlépésekor átadtam a volánt. A sofőrbetegségről korábban nem hallottam, de hivatásos sofőröket érintő mentális kór, ami akkor jelentkezik, ha utazáskor nem ők uralják a kormányt. Éjfélre meg is érkeztünk a táborba, ami szinte teljesen kihalt volt. Már minden cseh a barlangba vonult. Másnap korán reggel csatlakozunk hozzájuk, hogy elmenjünk a barlang egyik legszebb és egyben legérdekesebb részébe: a folyón túli részekhez. Így szinte azonnal bekúsztunk a hálózsákokba. Pár pillantás az égre: a milliónyi csillag a helyén volt.

 

Július 2. Hétfő

                Igyekeztünk gyorsan összecuccolni és a lehető leggyorsabban lemenni, hogy elérjük a Pescena dvoranában pihenő cseh kollégákat. Az indulásunk és egyben az érkezésünk egyaránt csúszott… Mivel barlangban igazából magunkra és felszereléseinkre vagyunk utalva, ezért ha hiányzik valami, akkor két lehetőség van. Vagy meg tudjuk nélküle oldani és csak kényelmetlenséget okoz a hiány, vagy szélsőséges esetben meghiúsul a megvalósítandó cél. Ezért észnél kell lenni, már a pakoláskor. Így nem meglepő, ha egy barlangászt egy nagy halom kupac mellett ácsorogni látunk, aki jól látható módon nem csinál semmit. Pedig épp ellenkezőleg. Trendin ezt relaxációnak, meditációnak is hívják. Gondolatban végigjárja a túra útvonalát, átgondolja a szükséges felszerelést és ezeket összepárosítja az elvégzendő feladatokkal. Ezt az átgondolást az nehezíti, ha mondjuk a barlang különböző pontjairól kell összeszedni az előzetesen elhelyezett felszerelést, vagy ha nagyon különböző tevékenységekre kell felkészülni. És ezek körét kiegészítik a lehetséges váratlan helyzetekre való felkészülés is.

                Mire leértünk a bivakba, addigra a csehek már elmentek és hátrahagytak egy szép levelet a napi feladatokról és a találkozási pontokról. Egy gyors evést követően a bivakban hagyott termetes csónakos baggel elindultunk a folyó felé. A felszínről beömlő folyó fontos szerepet játszik a barlang életében. Gyakorlatilag a folyó rendszeresen átalakítja a megszokott sóderdombjainkat, elszállítja a fatörzseket, hogy aztán máshol építse újra, ezzel akadályt képezzen számunkra. De a folyónak fontos klímaszabályozó szerepe is van. A Reka úgy működik a Kacnában, mint egy lakótelepi távhő szolgáltató cég, az aktív vízfolyás leszállítja a fentről érkező meleg vizet és felmelegíti a barlang levegőjét. Persze a vízzel együtt a barlangba kerül egy csomó szerves anyag is, amit a barlangban élő állatok előszeretettel fogyasztanak. És persze rengeteg élőlény is bemosódik a barlang belsőbb részeibe, és itt várják ki az életük hátralevő részét a fentről besodródó szerves anyagokon tengődve. Így a barlang mindig ad meglepetést az állatok iránt rajongók számára.

                A folyón átkelve 10 tavon kellett átkelnünk, amit a legutóbbi áradások jelentősen kipucoltak az agyagtól és keresztbe-kasul álló fáktól. Akkor még nem tudtam, hogy az a rengeteg fa vajon hova is került innen. Pár órával később kiderült. Elmentünk a Labirint részre, ami a korábbi évek kényelmes bivakhelyéül szolgált. Itt egy kis rögtönzött ebéd után elindultunk a Lojzov Podor irányába, ami afféle lefolyóként is működött. A hely amúgy azért is érdekes, mert a végponti terem teteje a fölötte elhelyezkedő barlang alatt helyezkedik el közvetlenül. Milyen fantasztikus dolog is lenne megtalálni az összeköttetést a két barlang között? Körülbelül egy napi utat tudnánk megspórolni a cuccok szállításánál és az árvizektől sem kellene annyira tartani, ami amúgy komoly veszélyforrás ezeknek a részeknek a látogatásánál. Így amikor lent vagyunk, akkor rendszeresen tájékozódunk a felszíni időjárási körülményekről és az aktuális vízállásról is. A Lojzov podorban megtaláltuk a cseh kollégáinkat és velük együtt azokat a fatörzseket is, amiket úgy hiányoltunk korábban. Próbáltunk huzatot keresni, ami a továbbjutás egyik remek jelzője. Hogy utat törjünk magunk előtt, csákány és pattintó felszerelés helyett fűrészt és baltát használtunk. Ebben a fajta feltáró munkában még soha nem volt részem korábban. Huzat hiányában mi is abbahagytuk a munkát és visszamentünk a Labirintba, hogy onnan egy másik járatba bemenjünk egy kicsit. Robi még nem látta ezeket a részeket és véteknek tartottam, ha a folyó absztrakt művészetét bemutató kis kitérőt kihagyja. Elképesztő, amit a rendszeresen megáradó folyó a cseppkőlefolyásokkal és a barlang szikláival művel. Már nem először látom ezeket a formákat és egyszerűen nem tudom megunni. A kis kirándulás után visszamentünk a Labirintnál hagyott csónakjainkhoz és felmarkoltunk két zsák szemetet, amit a csehek korábban ide készítettek, Majd elindultunk vissza a bivak felé. A bivakban Böbbenettel nekiálltunk főzni. A felturbózott smack és egyéb porkaják befalákolása után elrendeztem a másnap használatos eszközöket. Amikor végre bekerültünk a hálózsákba ezúttal a sötétben, de a csillagok nélkül aludtam el.

 

Július 3. Kedd

                Másnap délelőtt a csehek kimentek a barlangból, hogy a felszínen és más barlangban folytassák a barlangkutatást. Télen találtak egy pár kisebb huzatos lyukat, aminek megkutatását most nyárra halasztották. Pár napig ezeknek a helyszíneknek a megkutatása a program. Mi pedig lent a mélyben nekiálltunk a terem 3D szkenneléséhez. Távolabbra nem mehettünk, mert Robinak kijöttek a végtagfájásai, így egy olyan helyszínt kellett keresnünk, ami a közelben volt. Így hát maradtunk a bivakhelyül szolgáló Pescena dvoranaban. A terem amúgy hatalmas volt és a homokos aljával igazán különleges helyszíne a barlangnak. Délelőtt Böbbenet segített tartani a reflektorokat. A délutáni műszakot Robi vette át. Én pedig megállás nélkül nyomtam az exponáló gombot, ügyelve, hogy a lehető legjobb képek készüljenek. Ha minden jól sikerült, akkor a számítógépen egy 3 dimenziós térmodellt kaphatunk vele. A nap rendkívül kellemesen és nyugisan telt. Igazán pihentető volt.

 

Július 4. Szerda

                Reggel kipihenten ébredtünk és a reggelink után összepakoltunk mindent és elindultunk a felszínre. Nem volt sok csomagunk, így viszonylag hamar kiértünk és a nap hátralévő részét a következő pár nap munkáinak előkészítésével töltöttem. Éjfélre megérkeztek a többiek is.

 

Július 5. Csütörtök

                Reggel ismét elindultunk a barlangba, ezúttal Robi nélkül. Ő vállalta a felszíni ügyeletet és pihentette a lábát. A fő feladatunk ezúttal is a szemétszedés és a 3D fotózás volt. A bivakban hagytuk a terheink jó részét és könnyített felszereléssel mentünk tovább a folyón túli részekhez, ahol a fákkal találkoztunk. Itt ugyanis nem csak a szerves anyagokat sodorja össze az áradó víz, hanem sajnos a folyóba és annak partjára dobált szemetet is, így a barlangba is sok került. Ezekért jöttünk most. Bezsákolásuk után elkezdtük kiszállítani a felszín közelébe. Találtunk negyven éves autókra való gumiabroncsot, kamion törött sárhányóját, műanyag hordókat, egy jobb és egy rosszabb állapotban lévő tornacipőt, nagyon sok nylon zacskót és még számos mocskát az emberiségnek. Miután összeszedtünk minden mozdítható szemetet, csináltunk egy 3D fotózást egy különlegesen szépre gyalult kőről. Majd feldobáltuk a két csónakból álló flottánk fedélzeteire a gyűjteményeinket, és a zsákokon ülve, billegve meglódult a karaván. Feladatunk közé tartozott az is, hogy a folyónál az általunk kiépített biztonsági köteleket kiszedjük. Ezek a kötelek úsztak a víz tetején, így könnyen bele lehet kapaszkodni, ha túlságosan megáradt volna a folyó és az evezőkkel már nem boldogultunk volna. Bár a nap során kicsit megemelkedett a víz szintje egy heves zápor hatására, de ez nem jelentett különösebb gondot a közlekedésben. Így szerencsére a kötelekre nem is igazán volt szükség. A mai nap a Saturn aknáig kellett a zsákokat szállítani. Itt boldogan megszabadultunk a terheinktől és visszatértünk a bivakba és elkezdődött a bivak élet főzéssel és szolid italozással.

 

Július 6. Péntek

                A másnapunk a tegnapunk jegyében zajlott (J), azaz ismét felkerekedtünk, hogy szemetet gyűjtsünk. Mivel az időjárás előrejelzés nagy esőzéseket mondott péntekre, így ezúttal a szemeteket a folyó biztonságos oldalán kellett keresnünk. Üres zsákokkal felszerelkezve elmentünk a Hojkerjeva dvorana utolsó nagy terméig. Közben a csehek egy másik ágban teljesítettek szolgálatot (pl. kiépítettek egy új köteles travez útvonalat a Saturn akna tavacskájánál, hogy a mozgás sokkal könnyebb legyen a jövőben). Tele is pakoltunk jó pár zsákot szeméttel, így visszaszállítva őket a Saturn akna aljáig, szép nagy halom várta a szállításukat. Erik vezényletével a három lány komoly munkájával felhúzták őket az aknasoron és felvitték őket egészen a bivakig. Míg a srácok ezen dolgoztak, Macsóval megpróbáltunk egy újabb járatszakaszt befotózni. A fotózásnak a csurig fényképezett SD kártya vetett véget. Remélem, elég adat áll majd rendelkezésre a térmodell megjelenítéséhez. Így nem maradt más hátra, mintsem visszamenni a bivakba. A közel 2 órás művelet alatt a csehek is befejezték a dolgukat, így ránk maradt a Saturn akna alsó részének kiszerelése is. A kijövetelkor megpróbáltam pár képződményt is megörökíteni, ezúttal a GoPro kamerákkal.

 

Július 7. Szombat

                A szombati napunk az összepakolás és a kijövetelünk jegyében telt. Még a csehek előtt el akartunk indulni, hogy nekik a lehető legkevesebbet kelljen ránk várni. A kimenetel során még a GoPro kamerák SD kártyáit is megkíséreltem telipakolni adattal, így én a különítményünk végére maradtam. A nap szikrázó ragyogására és a csörlő körül ügyködő csehek vidám társaságára értem ki. A csörlő stégjét Kocor teljesen újraépítette moráviai akácfából készítve (ők erre esküsznek J ). A délután elkerült bennünket a mediterrán forróság és elmentünk cuccot mosni a Vremski Britof temetőjének közelében, ahol egy kis duzzasztott tóból áradt bőséggel a friss, hideg víz. Nagyon jól esett megfürödni a barlangban töltött 3 nap után. Az este a Szlovén barlangászok meglátogattak bennünket és egyesekben a kulturált szórakozás minimális csírái sem mutatkoztak. J

 

Július 8. Vasárnap

                Ez a nap már csak a pakolásról, a felszerelés leltározásáról és a búcsúzásról szólt. Aztán behuppantunk a kocsiba és elkezdődött az órákig tartó hazautazás…

Markó Gábor

csehek-es-magyarok...--pavel-kubalek-kepe-.jpg

utolsó napi csoportkép.. csehek és magyarok (Pavol Kubálek képe)

 

 

 

 

 

Földalatti szemétszedés

Avagy kis alapfokús a nagy barlangban

Csepreghy Anna

 

Egy héttel az alapfokú vizsgám letétele után elindultam életem első többnapos külföldi barlangi túrájára. A régebbi PF-esek közül többen bíztattak, mondván, hogy ott vár engem a Kaland, a Nagy Barlang, és egyébként is, tessék menni és kész.

 

Szerda (júl. 4) éjjel érkeztünk meg a táborhelyre, Macsó, Katinka, Erik és én. Gábor, Eti és Robi aznap jöttek ki a barlangból, és másnap terveztek visszajönni velünk. Gyorsan le is feküdtünk aludni, hogy erőt gyűjtsünk másnapra, Gábor elég szoros menetrendet rakott össze.

 

Csütörtök (júl. 5) reggel, a csehekkel elköltött reggeli után indultunk is a Kačnához. Robi végül inkább a felszínen maradt, úgyhogy hatan vágtunk neki a barlangnak.

panni.jpg  bob-es-panni.jpg

Böb és Panni

Számomra már a bejárati akna is tartogatott izgalmakat. Bár az alapfokú vizsgára sokat gyakoroltunk kötéltechnikát, ehhez hasonló mélységű aknában (majd’ 200 méter) még soha nem voltam. Szerencsére a többiek gondoskodtak róla, hogy nyugodt legyek: „Nyugi, ha leesel, úgyis gyorsan meghalsz, nem lesz időd félni”. Még jó, hogy a beszerelt kötélpálya több kisebb tagra volt osztva, így csak kicsit féltem, külön váltás alsóneműt nem kellett vinnem.

gabor--bob--panni--erik--katinka-es-macso.jpg

Gábor, Böb, Panni, Erik, Katinka és Macsó

Az akna bejárati szakasza nagyon szép, a szájadékban megülő párás levegő látványos vegetációt hozott létre: ereszkedés közben különböző mohák, páfrányok, virágok és más növények által mélyzöldre színezett, sötét színű kőfalban gyönyörködhettünk. Már persze amikor nem arra koncentráltunk, hogy ne essünk be az alattunk nyíló kettős aknába…

A további szakaszok is tartogatnak izgalmakat, például a Róka-lyuk, ahol egy kb. húszméteres kilengés után kell egy keskeny ablakban megállni, majd ereszkedni tovább a túloldalt, miközben mindkét oldalon szemez velünk a mélység, vagy a csehek által beszerelt kötélpálya egy-egy rafináltabb megosztása (bónusz lépőszárral).

Aki elég kitartó, és minden kötéltagon sikeresen leereszkedik, annak a jellegzetes kettős akna alatt nyíló nagy terem fantasztikus látványa lesz a jutalma. Hatalmas méreteivel, és a felülről leszűrődő ezüstszínű fénypászmákkal annyira lenyűgöző, hogy el is felejtettem félni az utolsó 50 méternyi ereszkedés közben.

Az ereszkedés után könnyed séta következett a bivakhelyig. Eközben hatalmas termeken, kékeszöld tavacskákon keltünk át, cseppköveket csodáltunk meg, és időnként elbotlottunk a saját lábunkban (természetesen csak én).

A bivakhelyre érve kipakoltunk és megebédeltünk. A sztárséf ajánlata: kínai instant leves.

Ezután jött a nap munkásabbik része: a cél szemétgyűjtés volt, de mint a mesében, ehhez hetedhét határon túlra kellett mennünk, elvégre valamirevaló barlangásznak nem jó akármilyen szemét…A hab a tortán: időre vissza kellett érnünk a Reka biztonságos oldalára, mert estére kisebb áradást jósoltak.

El is indultunk a folyó felé, útközben változatos szakaszokon haladva. Volt kúszás, mászás, ereszkedés, travizás, minden, ami szem-szájnak ingere. Gyönyörű cseppkövek, érdekes alakzatra erodálódott sziklák, kisebb-nagyobb tavacskák. A Szaturn-akna külön ajándékkal várt minket: még azelőtt eláztatott, hogy a folyóhoz értünk volna. Természetesen csak szolidan, hogy érezzük a törődést.

A folyóhoz érve csónakokba ültünk, és indulhatott a kaland: a Reka (a szokásosnál némileg hevesebb) sodra után a Tíz tó-ág csendes vizei. A kisebb-nagyobb tavacskákon való átkelés változatos izgalmakat nyújt: csónakcipelés, felszín alatt megbújó kő, ingatag gumicsónak, és egy meg nem nevezett PF-tag, aki nem tud úszni… Persze mindez eltörpül a mélykék vízről visszatükröződő lámpafény árnyjátéka mellett.

Könnyed séta következett a 10 tó-ág vége után a Lojzov podor nevű részbe, ahol várt ránk a jól megérdemelt szemét. Mármint kifeszegethettük az áradások által odavitt fadarabok (farönkök) és sziklák közül. Volt ott minden a virágcseréptől kezdve a műanyag kannán át a karosszériaelemig.

Kb. egy óra alatt összeszedtünk hat zsák szemetet, meg egy autógumit. Ezeket visszajuttattuk az első tóig, ahol felvettünk még két zsákot (ezeket korábban a többiek gyűjtötték). Itt egy kis probléma vetődött fel: már az emberek kitöltötték a két csónakot, hová tesszük a szemetet? Két megoldás létezett: többször fordulunk (ótejóég), vagy valahogy bezsúfolódunk, és próbálunk nem elsüllyedni (ótejóég).

A bezsúfolódós változat mellett döntöttünk, így a visszaút elég sajátosra sikeredett: a mi csónakunkba került öt zsák, ami önmagában kitöltötte a gumicsónak alját, így a tavakon Eti, Erik és én a szemeteszsákokon lovagolva keltünk át. A meg nem nevezett, úszni nem tudó PF-es természetesen külön örült ennek a megoldásnak. Katinka, Macsó és Gábor hasonló helyzetben voltak, nekik jutott három zsák, a felszereléses bag és az autógumi. Nem részletezem a tavakon való átkelés gyönyöreit, de annyit elárulok, hogy vizesek lettünk, elfáradtunk és nagyon sokat nevettünk közben.

A napi feladat akkor lett teljes, amikor a zsákokkal (amikkel addigra bensőséges viszonyt alakítottunk ki) eljutottunk a Szaturn-akna aljára. Innen már csak vissza kellett mászni a már ismert (de valamiért sokkal hosszabbnak tűnő) útvonalon a bivakig.

A fényűző vacsorát követően mindenki fáradtságának megfelelő sorrendben aludt el. Ezt a kategóriát én nyertem meg, az instant kaja készítése közben is elaludtam pár percre.

 

Péntek (júl. 6) reggel kényelmes tempóban szedtük össze magunkat. Eközben volt alkalmunk Eti által bemutatott árnyjátékot is megtekinteni a terem falán. A napi feladat a zsákok eljuttatása volt a bivakig, kiegészítve némi extra szemétszedéssel a móka kedvéért.

A Szaturn-akna aljából nyíló másik folyosóban (Spodnji rov, Hojkerjeva dvorana) gyűjtöttünk még egy kis szemetet. Így a teljes zsákmány 15 zsák volt, plusz az autógumi. Ezt sürgősen elkezdtük feljuttatni az aknán keresztül. Volt egy olyan megérzésünk, hogy ez nem két perc lesz.... Mindenki képességének megfelelő szerepet kapott: Erik összerakott egy húzórendszert Katinka segítségével, Gábor, Eti és Macsó felkötözték a zsákokat és fotóztak… én pedig az ideiglenes elhúzás voltam a húzórendszerben, hogy a zsákok ne verődjenek a falnak. Merem állítani, hogy voltam olyan jó elhúzás, mint egy darab kötél, de persze erről majd megkérdezem a tapasztaltabbakat.

Az aknán való felhúzás után sem volt könnyű dolgunk, a zsákokat cseh barátaink segítségével még vissza kellett küzdenünk a bivakig tartó szakaszon. Tudom ajánlani a fitness edzőknek, nagyon alapos testmozgást nyújt egy ilyen feladat. Elégedettek lehettünk, mivel csak egy zsák szakadt ki a visszaúton.

 

Az aznap esti jól megérdemelt alvás után szombat (júl. 7) reggel összepakoltunk, és elindultunk kifelé. Az akna aljáig tartó út szinte már túl könnyű volt a szemeteszsákok nélkül. Ezután viszont jött a fekete leves: a bejárati aknán való felmászás. Ez is bátran lehet a fenti fitness-program része, bár az akna száraz, mégis folyt rólam a víz.

bob--panni-es-katinka.jpg

Böb, Panni és Katinka

Kiérve leültünk egy kicsit pihenni és beszélgetni. Az az érzésem volt, hogy tényleg megérte eljönnöm ide: Voltam Valahol, és Csináltam Valamit. Bár kezdő vagyok, de a többiek segítségével mégis eljuthattam ebbe a gyönyörű és érdekes barlangba.

Csepreghy Anna