2014.04.26. Kötéltechnikai gyakorlás, Kecskehegy, Budapest
BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ
Esemény: Kecske-hegyi kötéltechnikai gyakorlat
Helyszín, időpont: 2014. április 26. (szombat)
Esemény jellege: Oktatás
Az esemény célja: A sikeres alapfokú vizsgát tett tanfolyamosaink kötéltechnikai
ismereteinek bővítése, az indokolatlan mennyiségű péksütemény elfogyasztása.
Résztvevő
PFBKE tagok: Dizseri Barnabás (Tuli), Egri László (Lacc), Izápy Viktor, Mede Marci és Rosales Mária (Marcsi).
Résztvevő külsős
személyek: Gergely Csaba, Gordos Erik, Kálmán Domokos, Kiss Bori
(Boribon), Kiss Veronka (Csibe), Matuszka Fanni (Fancy) és
Zsigmondy Szabölcs (Emil).
Összefoglaló:
2014. április 26-án, szombaton a Kecske-hegyen voltunk kötéltechnikai gyakorláson. (A Kecske-hegy a Hármashatár-hegy belső rögvonulatának része, Budapest II. és Budapest III. kerületében található, legmagasabb pontja 384 méter).
A múltkor matematikai feladványokon keresztül pillanthattatok bele a legutóbbi kötelezés izgalmas pillanataiba. Ezért most is ezzel indítom beszámolómat. Utána viszont egy részletes leírás lesz olvashattok a napról.
Tehát a kérdés: hány milliméter eső kell 11 barlangász gyakorlástól való eltántorításához, ha a megszállottság tüze lobog mindegyikőjük szemében?
(A kérdés folyamán most figyelembe vettem a végtelen valószínűtlenség eloszlását a komplex síkon. A megoldásokat ez alkalommal Y = a*ei*b ± ei ∞ alakban várom a dizseri.barni@gmail.com email címre.)
Szombat reggel 7-kor, ha kinéztek volna a Viktor Ügó utca lakói az ablakon, három talpig fáradt barlangászt láthattak volna a 34-es szám szuterén helysége előtt, amint lázasan pakolásszák a kocsiba köteleiket. Közel 200 méter kötél, 30 karabíner, végtelen számú heveder és az esőre való tekintettel nulla lelkesedés társaságában indultunk fel a hegyre, hogy folytassuk a júniusi Kötéltechnikai I-es vizsgára készülők képzését. (Még egy érdekes momentum figyelhető meg a Kecske-hegyi gyakorlások során, ez pedig a nem-lehet-elég-korán-kimenni-ahhoz-hogy-csak-te-legyél-kint – effektus.) Mire odaértünk (hajnali ¾ 8 óra), már 20 másik csapzott ember ácsorgott a sziklafal tövében, lelkesítve azt a hármat, akik kint áztak a falon, mert a kötelet valakinek csak be kell tenni. Miután sky hook, pantin és jumar fegyvereinkkel megküzdöttünk velük a helyért, felkerült egy kötélhíd, egy majompálya, egy társmentésnek való, egy ’B’ verziónak való és egy húzórendszernek való kötél a ferencesek számára. A megjelent emberek száma kezdetben a zéróhoz konvergált, de aztán: Boribon, Csibe, Fanni és Marcsi, Emil, Domokos, Csaben, Mede, Lacc, Erik és Izáp is megjelent a hegyen. A csomózásra is jutott idő, a szép időre is jutott csomó, úgyhogy a nap végére egy jó hangulatú gyakorláson voltunk túl, ami azért a kint levő barlangászok nagy számának is köszönhető. Külön köszönet a TBE-nek a toleranciáért, együttműködésért, köszönet Eriknek a fényképekért és Laccnak, Viktornak azért, hogy segítettek vizsgára készülés lebonyolításában.
A fenti kérdésre való válaszadás során pedig az imaginárius síkon és az inflexiós pontokban rekedt barlangászokért felelősséget nem vállalok, viszont annál nagyobb szeretettel várok Mindenkit legközelebb is az Országos Kéktúra Glück Frigyes út szakaszára az Újlaki-hegy és a Látó-hegy közé, a Kecske-hegyre!
Barni