Papp Ferenc Barlangkutató Egyesület

Gortani-feltáró „expedíció”

2015 Február.

Már-már szokványosnak mondható, hogy az először megbeszélt indulás ideje az időjárás szeszélyei miatt el lett tolva. Először a Február 6-12 közötti indulást céloztuk meg, a leszállás a Magyar barlangon át. Napról napra aggódtunk a hó helyzet miatt, és nem láttuk az alagút végét. Harmadika körül röppent fel először a hír, hogy a Rolo barlangon át történő leszállás is veszélyben van. Az a hír kezdett terjedni, hogy a bejárat kötelét felfújta a szél egy párkányra. Ezt akkor még nehezen hittem el, mondván; azt legfeljebb az első osztásig tudja felfújni… Különben is, mi a Magyar barlangon át szeretnénk lemenni. Ha felfújta hát felfújta, kit érdekel.

Aztán minden terv elkezdett felborulni! Jött a hír, hogy sok csapadék várható az indulás idején, és a bivakban töltött idő alatt is. Így az indulás idejét eltoltuk. Ezzel a tettünkkel sajnos lett aki kimaradásra lett ítélve, de így olyan ember is el tudott jönni, akinek korábban nem ment volna. Akkor már úgy voltam, hogy nekem mindegy, kimegyünk valakivel, és megmásszuk a Rolo falát. Végre megszületett a döntés: a csapat indul 10-én, és a tavaly oly keménynek talált Rolon át! Az emberi elme mára már megszépítette a Rolo-s emlékeket s szinte már csalogat. Akkor tehát ki kell mászni. Benne vagyok, írtam azonnal. De kell valaki akivel kimegyünk egy nappal előtte, azaz Hétfőn. De nem ér rá senki? Vagy mégis? És van isten, a Lacc elintézte hogy ki tudjon jönni mászni. Telefon-telefont, levél-levelet követett, és este 9kor el is tudtunk indulni végre!

Klasszikus érkezés hajnalban Sella Neveaba, mire felébredtünk már enyhült a feszültség amit a szervezés, és az indulás körüli lavina gerjesztett. Már a kaland elkezdődött. Első felvonóval, és a rengeteg cuccunkal irány a Gilberti. Itt a mindig mosolygós Iréne fogadott minket, kinek ezúton is köszönjük kedvességét! Megbeszéltük vele, az esti szállást, ittunk egy jó kávét, és már mentünk is A0-ázni.

A fal tövéből már szépen látszott, hogy Zsolt infója abszolút helytálló! A kötél 45m magasan vízszintesen befagyott egy szép hosszú párkányra! Nincs mit tenni, irány a fal. Szépen sütött a nap, mintha csak Ő-is nekünk drukkolna. A faltőben legalább +5°c volt! Nagy szerencsénk volt! Az elődeink bent hagyták a falban a nitt-füleket is. Így 2-5m-enként volt rögzítési pont. De hogyan tudnánk ezt a távolságot áthidalni? Mink is van? Hoppá, hát vannak túrabotok, amiknek a végére karabinert okosítottunk, és bele a trepni-t! Nem is rossz, abból főzünk amink van. Sok helyen nem lehetett elérni így sem a nitteket, és akkor már muszáj volt fúrni. Minden flottul ment! Aztán jött a Malőr! Mint valami amatőr úgy viselkedtem. Nincs mit szépíteni, leesett a kötél 20-25m magasból. Pffffffff.

Na akkor gondolkodjunk! Milyen ciki lenne ha emiatt elcsúsznánk egy napot, vagy mentést kellene kérni! Mik a lehetőségek?

• kimászom tovább a trepni-vel,

• lefúrom magam,

• mindent összekötök mindennel, és talán leér.

Utóbbit próbáljuk:

Hiányzik még kb5 méter! Akkor lejjebb kell menni, de úgy hogy a falban nem maradhat semmi, mert akkor annyival rövidebb az összekötött tákolmány! Azért sikerült megoldani, habár kicsit pszichésnek mondanák páran.

Túl a kötelező gixeren! Mehet tovább a mászás. Délelőtt 11-kor kezdtük a mászást, és délután 3-kor már ettük a szendvicset a Rolo bejáratában. Jó társaság, szép idő, kellemes torna. Hogyan is zárhattuk volna ezt a szép napot? Hát persze hogy sörökkel a Gilbertiben! Aztán 12h pihentető alvás a padláson.

Reggel a Csapat is felért pár órányi alvás után. Elkezdődött a pakolás, majd Kagyó beosztotta a csapatokat, ki-kivel és mikor fog indulni. Szerencsénk van, mert nem kell beszerelni a rolo-t. Az Olaszokkal meg lett beszélve, hogy az Ő köteleiket fogjuk használni. Cserébe pár helyen kicserélünk ezt-azt. Négy csapat lett. Kellemes várakozás leszállás előtt. A nap süt, szél sem fúj, a hó is pont járható akár hótalp nélkül is. Ideális kellemes séta távolságra a beszállás.

Az első csapat 11-kor indult, majd óránként a többiek. Ezt nagyjából tartottuk is. Volt egy visszafutás, és egy hátizsák repülni tanítás a Roloig. Lassan mindenki megtette a kötelező +köröket, és már nyomtuk is a bageket a véget nem érő szűk aknabeszállásokban előre-hátra, próbálva lent áttolni, próbálva fent átvenni, elérni, és nem leejteni.. Ha egyen túl voltál, jött az újabb.

Volt akik 10h alatt, és voltak akik ennél lényegesen gyorsabban érték el a Bivak-ot. Így vagy úgy mindenki megérkezett. Sokféle embert fútt össze idén is a szél. Erősítette népes táborunkat banki dolgozó, alpinista, lókötő… És persze Gangalf is velünk utazott varázs-botjával. /Csengett-bongott amerre járt./ Szépen benépesültek a tavaly kialakított kis vackok. Megtelt a Rózsadomb, a régi lakók ismét birtokba vették a Csillaghegyi nyaralót, a Hűvösvölgy is megkapta a maga hobóit. Szépen elvackolta magát mindenki,és már aludtunk is.

Csillaghegy felől nézve.

Gondolatok: Valami felriasztott, vagy csak azt hittem? Még sötét van, majd fel kelek ha kiviláglik.. Mi van? Ja hogy Bivak, és nincs pirkadat soha?

Motozás, gázfőzőt gyújt valaki. Még érződik hogy próbálja halkan csinálni, de egy barlangteremben egy lábas letétele is lehetetlen csörömpölés nélkül. Valahol a Rózsadombon már ég több gyertya, biztosan ott ébredt meg valaki. Akkor nekem sem ártana felkelni. Felülök, és én is a zajkeltők táborát népesítem. Elindult a nap. Minden szükségletet el kell végezni. P-K-i és rengeteg kalória! Nyomni a zsírt, hisz ez most elengedhetetlenül szükséges. Itt most a Norbi-update nem játszik! Feltöltődni sok vízzel!

Itt minden kicsit lassan megy, itt nem kapkod senki, hisz az sokba kerülhet.

Alakulnak a csapatok. 4 felé széled a banda.

Végponti kutatás: Leó, Kagyó, Kutya, Kismoha, Szórádi Attila.

-beszerelés

-mászás.

Csőgörény: Tóth Attila, ZsóFi-fi, Izi-Viki, Lovász P.

- tágítás.

Fotós túra: Egri Csaba, Gazda Attila, Egri Laca, Krónikás/W.Gy./ Bori.

Rolo: Tapsi, Z, B, Modor.

-átszerelés,

-oldalág felderítése.

Mi a Rolo-s projektet nyomjuk. Tapsi, Z, B, Én.:

Ismét irány a Mecseki ág felé. Humbold fel, iránya Mecseki-ág, majd az Olasz-bivak. Innen kezdődik a fúrás-kötözés. Felváltva, mindent megbeszélve halad a munka, hol megizzadva, hol megázva, de szépen haladunk. Aztán egyszer csak elérjük az aknasor alját. Itt már csak 300 lenne a felszín. De mi kitérünk a jelzett oldalsó meanderbe. Eleinte egy kb 1,1,5m széles szinlőn travizunk. Majd hol keskenyebb-szélesebb részek követik egymást. Nagyon szép, néhol kanyargós a járat. Úgy 150-200méter után egy lemászás következik, itt belátunk egy mosott akna-talpra, ami biztosan lehet 4m átmérőjű. Le nem mászunk most, mert kötél nélkül nem biztos hogy fel tudnánk jönni/visszafelé megtaláljuk az egykori felfedezők alapcsavarjait/. Megjegyezzük, és irány tovább a meander. Itt már a meander fenekén oldalazunk, hol vízben, hol sárban. Jó nagy huzat van! Aztán egyszer csak megpillantjuk a végét. Kiszélesedik vagy 2m-re, és omladék zárja el az utat /kisebb-nagyobb-2m/. A huzat a kövek között vész el, de hogy hogyan lehetne rajta átjutni? Az a kérdés még egy ideig lebeg majd a kövek között. Irány vissza, hiszen a visszaút még hosszú. Kb 2-3h. Éjfél körül érjük el ideiglenes otthonunkat.

Gondolatok: Mi van a Bivak-ban? +2°c és ami hoztál! Hálózsák, gázfőző, étel, ital, energia a lámpákba, és persze Mindenki! Hiszen ezalatt a pár nap alatt ez minden ami itt számít!

Kaja- pia, beszélgetés hogy kivel mi történt, aztán alvás.

A Végponti csapat beszerelte az alsó szakaszt, és talált a szifon felett egy másik szifont. Elkezdtek azaz folytattak egy tavalyi mászást, egy traverzet. Ránézésre elég fáradtnak tűntek.

Csőgörény-team már belát egy tágas térbe, a tágítás folyamatban van! A műszak végére már nem látnak be, mert egy gonosz omladék eléjük tolakodott.

Fotós csapat nyomta a vakuzást: a Bivak-ban, a Három nagyteremben, a Litoklázis-folyosóban, és csodás képeket csinált a P140 tetejében-is.

Szokványos alvás-ébredés. Ma sem volt csillagos felettünk az égbolt, azaz a Humbold. A napi terv, hogy a Leóval ketten lemegyünk a végpontra, mászik-biztosítom, térképezünk, és elkezd még egy mászást. Kis csapat gyorsan mozog! A Bivaktól 2óra múlva a végponton vagyunk! Könnyen haladtunk, hiszen nem vittünk semmit. A tegnapi csapat mindent le vitt amire szükség lehet a mászás során. A traverz mászása sajnos nem hozott újabb eredményt. Nem látni tovább jutásra érdemes helyet, és huzat sincs. Off. Kiszerel, és indul a térképezés a tegnapi szifon felé. A fél szifonon nem igen jó az átjutás. De pár kő, amit ott kibányásztam már kényelmesebbé tette a sárban kepesztést. Miközben azzal küzdesz hogy bele ne csússz a vízbe..?.. Nagyon szép csőbe torkollik a járat. 3m átmérő, tiszta fekete kagylósra oldott falak. /Nem szeretnék itt lenni árvíz idején./ És a végén egy szép szifon, amibe szemből jön be a víz. 2m széles, és 5-6m hosszú. Mélysége talán 1,5-3m, és nem tudni nem kanyarodik e el a fal alatt. Mindenesetre a végpontinak nevezett szifon felett van 55m-el. Indulás kifelé, de közben megy a poligonozás, térképezés. Kifelé menet, még egy mászás azért vár a Leóra. Rám meg egy kis fagyoskodás. Felmászott vagy 20-25m-t. Megyen tovább a kürtő, vagy hasadék, de ma már nem lesz folytatva. Mászó cuccok bent maradnak, karabinerek, nitt-fülek, nittelő, és persze a kötél. Mi meg nyomás a Bivak. Cirka 3-3,5h alatt fent is vagyunk.

Ma a Bivakban jelentős része elfogyott a pálinka, és az Aranka készletnek!

Csőgörény: Tóth Attila, Tapsi, ZsóFi-fi Izi-Viki. Már majdnem belátni!

Fotós túra: Egri Csaba, Gazda Attila, Egri Laca, Krónikás/W.Gy./ Lovász P.

P140 alja, Marmitte-ág, Gugliema, Grande-meandro. Úgy hírlik, lesznek ütős képek

Délnyugati sivatag: Bori, Kutya, Szórádi A., Kagyó.

Roló: B, Z. Kismoha. Oldalág tüzetesebb átkutatása! Fúró, és még egy bag az aknasor aljában hagyva, a kimenethez…

Végpont: Leó, Modor. Fent említve.

Hajnalban /9kor/ kiindultak a barlangból: Zsófi, Viktor, Krónikás. /pihenten szeretnének majd vezetni/ Ismét reggel. Ma már mindenki olyan programot tervez, ami egy kicsit energia takarékos pályát tesz lehetővé.

Szinte mindenki meglátogatja a Csőgörény csapatot. Attilát, és Tapsit! Ismét Belátni a nagy térbe, s talán már be is lehetne mászni! De a kockázat még nagy. Így majd a következő táboron folyt-köv. A nap hamar múlik. Mindenki rákészül a kimenetre. Az első csapat ha jól emlékszem éjfélkor indul meg. Aztán sorra kb óránként. Mi vagyunk a sereghajtók; Tapsi, Kagyó, T. Attila, és jómagam. Minden bekerül a bagekbe, a tetejére mindenki kap egy kis plusszt. Ki-ki egy fúrót aksikkal, ki egy kötelet… Szépen elcsendesül a Humbold. És reggel 4-kor megindulunk. Elhagyjuk szállásunkat mely oly hívogató volt ez alatt a pár nap alatt. Méterről méterre fogy a kötél, egyenletes tempóban kényelmesen haladunk. A Rolo aknasor alatt rövid időre megállunk enni-inni. Aztán jön a kötelek szűkületek sora. Kötél, szűkület, kötél szükölet… Beakad, kiakad, elfér, megint beakad. Segítünk egymásnak, mikor hol tudunk. Hiszen egy csapat vagyunk!

Egyszer csak meghalljuk a barlangban a felvonó dörmögését; brumm-brumm. közel a kijárat. Lejöttünk óta a barlang jege egész szépen meghízott…

Már csak a végét várja mindenki. És dereng a fény, szűkül a szem, fehérlik a hó!

Gondolatok: Miért megy az ember barlangba? Hiszen sokan vannak akik egész életükben még egy kiépített turistabarlangba sem mennek be. Talán a Csend és a béke az ami minket odavisz? Talán az hogy ott mindenki egyenlő? Nem tudom. Csak érzek valamit, amit nem lehet szavakba önteni. Valami hiányzik amikor nem ott vagyok.

Köszönet a fotókért:

Egri Csabának,

Egri Laccnak,

Kagyónak!

Köszi mindenkinek!

Tisztelettel.:

Modor